Dtum
Login with Facebookk
1910 | Február

Csendes válságok

Ez a czim csak az első novella czime ugyan Kaffka Margit könyvében, de egyképen ráillik a kötet mind a tizennégy novellájára. Kaffka Margit nem külső történeteket ír meg, nem arra veti a súlyt, a mi az emberrel, hanem a mi  az emberben történik.

 

Azokat az embereket látja meg és rajzolja, a kikben sokszoros, erős visszhangot ver fel az élet minden jelensége, finom érzékenységeket takar a szó, melyet kimondanak, sokáig, hevesen rezonál a szó, melyet hallanak.

 

Vannak napok, mikor valaki csupa érzékenység, csupa kitakart sebhely — ezt mondja egyik novellájában. Ő pedig azokon a napokon szereti meglepni az embereit, a mikor csupa kitakart sebhely a lelkük, a mikor minden érzékenységük napfényre kerül.

 

A mi történik velük, a is érdekes, mert ennek az irónőnek nemcsak mondanivalója van, hanem elmondani valója is, de a végén rájövünk, hogy nem ez volt a fődolog, hanem az, a mi a történet mögött remegett: a szemek fájdalmas elborulásai, a halk, elfojtott sóhajtások, lázban égő ajkak és befelé sírt könnyek, a melyek a külső, történt dolgoknak mélységet adnak.

 

A módja ez: megrajzol egy szinhelyet, egy asszonyi lakást, egy magányos házat, egy klastromi iskolát, egy tájképet, de úgy, hogy ezzel a rajzzal már fölkelti az olvasóban azt az érzékeny, hatásokra fogékony hangulatot a mely a következők befogadására szükséges. Ehhez nagyon jól ért, bizton kézzel pendíti meg a lelkünk húrjait, hogy aztán azt játsszon rajtuk, a mit akar.

 

Aztán egyenesen belevezet alakjainak lelkébe, nem magukban rajzolja az embereket, hanem egymáshoz való viszonyokban, azt a hatást keresi, a melyet az egyik ember szava, cselekvése a másikban kelt.

 

Ideges rezgések szaladnak láthatatlan lelki vezetékeken az egyikből a másikba, hirtelen nagy feszültség áll be a lelkekben, hogy aztán vagy erős exolózióban süljön ki, vagy pedig hirtelen ellankadjon a szerint, a mint olyan újabb hatás jön, a mely még feljebb fokozza, vagy elvágja a feszültséget.

 

A szinjáték mögött, melyet az előadás sajátságos, egyéni és néha meglepően gazdag hajlékonysága tesz még szinesebbé, gyakran megjelenik egy kiváncsi asszonyi fej, befelé néző, de azért a külsőségeket is jól meglátó szemekkel, mozgékony orrczimpákkal. 

 

Az iró maga az, a ki néha rajtakapatja magát, hogy a mi alakjai, történetei, szavai mögött olyan sajátságosan remeg, az az ő saját érzése. Majd minden novella leplezett, erősen visszafojtott és mégis mindig előtörő líra: az iró a maga lelkén hajtotta előbb keresztül azokat az, érzéseket, a melyeket aztán alakjain demonstrál. Egy-egy pillanatra nagyon is közel áll alakjaihoz, eltakarja őket, — annyira jól akarja megmutatni őket, hogy magyarázó hangjától nem halljuk őket magukat.

 

Az iróban megvan az asszonyi türelmetlenség és megvan az asszonyi egyenetlenség is; nincs meg az a biztos nyugalma, hogy az érettség kellő pillanatában adja elénk, a mit közölni akar velünk: vagy túlérleli, vagy még nem kész állapotában adja. Van arra is eset hogy egy témába belefárad: erősen, biztosan fogja meg, de aztán meglazul a keze, — máskor meg bágyadtan kezdi s csak aztán melegszik bele.

 

A stilus azonban annyira biztos eszköze, hogy ezeket az egyenetlenségeket csak a nagyon pontosan látó szem veszi észre s még az sem tudja mindig egész biztosan, nem benne van-e a hiba, talán az egyik dologra fogékonyabban tud figyelni, mint a másikra s az egyikre jobban van ráhangolva, mint a másikra. Mert e novellákban a mi a leglényegesebb eleme a hatásnak, az annyira finom és differencziált, hogy csak a fejlett fogékonyság birja felfogni.

 

A ki csak a sorokban olvas és nem közöttük és mögöttük is, az csak a történetet látja, az érdekes alakok silhouettejeit. Igy is sok szép, művészi dolgot adatik alkalma látnia, mert a novellák mindenkinek adnak valamit annyit, a mennyit épen fel tud fogni. Művészi atelier-munkák, de mint minden, a miben igazi művészet van, nemcsak a műértő számára készültek, hanem mindenki számára, a ki egyáltalán tud olvasni.

 

S ebben a tekintetben Kaffka Margit magasan felette áll a többi irónőknek, a kik vagy csak a tömegnek dolgoznak, vagy ha többre törekszenek, azon nyersen vetik elénk az anyagot melyből erősebb kéz művészi alkotást tudna gyúrni. Ő minden egyenetlenségével is ma már mint kész művésznő áll előttünk, a ki uralkodik a formán, a mely nem nyűg neki, hanem a kifejezés biztos eszköze.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
A szarajevói gyilkosság előzményei A szarajevói gyilkosság előzményei
Egy berni ujság ujabb adatot közöl a szarajevói gyilkosság...
Egy új pálya: a viperafogás Egy új pálya: a viperafogás
Eddig egész Európában csak Párizsban készítettek ellenmérget a...
Milyen mütrágya áll a gazdák rendelkezésére? Milyen mütrágya áll a gazdák rendelkezésére?
Alighogy megnyilt a tavasz, alighogy indulófélben van a munka, a...
Budai „33”-as – Attila 3:2 (1:1) Budai „33”-as – Attila 3:2 (1:1)
Meglepően erőteljes játékot produkáltak a miskolciak, akik az első...
Érdekességek a parafáról,  Pérignon páter találmánya Érdekességek a parafáról, Pérignon páter találmánya
A fiatal tölgy kérge, amelyet még nem hámoztak, az úgynevezett hím...
Hangszóró a villamoskocsiban Hangszóró a villamoskocsiban
Bizony, gyakran előfordul, hogy a villamoson utazók szórakozottságból...
Móricz Zsigmond - Nagy Endre Móricz Zsigmond - Nagy Endre
Egy kedves barátunkról akarok szólani abból az alkalomból, hogy itt...
Színház Színház
Az első dolog, amit minden írásműtől meg kell kívánni, hogy...
Közeledik a keleti marhavész Közeledik a keleti marhavész
A magyar gazdának sok megpróbáltatásban van része. Alig multak el az...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98