Dtum
Login with Facebookk
1910 | Február

„Miért ne?”

A franczia délsarki expediczió hazatérése

„Pourquoi Pas?” – „Miért ne?” – Ezt a bátor, szinte kihívó nevet viseli magán az a hatalmas tengerjáró hajó, melyen másfél évvel ezelőtt, 1908 augusztus 17-én kelt délsarki utjára Charcol Jean, a nagy franczia kutató, s mely most hozza vissza őt és expediczióját a czivilizáczió világába.

Valóban „miért ne?”. A déli sarkvidék féltékenyebben őrzi titkait, mint az éjszaki s a mit a legutóbbi franczia és angol expedicziókig megtudtunk róla, csak arra szolgáltak, hogy még jobban felhevitsék tudásvágyunkat. De ha ismereteink az éjszaki sark világáról mind kerekebbé s összefüggőbbé váltak, miért ne válhatnának azzá a déli darkvidékről is? Miért ne?

Másfél évvel ezelőtt, midőn Charcot második délsarki útjára indult, még nem tudtuk, mi van azon a nagy jégsánczon túl, mely 1842-ben merült fel a délsarki tenger fagyos vizében az angol Ross Jakab előtt, s különösen, hogy mi van magán a déli póluson: nyilt tenger-e, szigetcsoport-e, vagy szárazföld?

A déli sark kérdése mindig vonzó kérdés volt. Felgyújtotta már Aristoteles képzeletét is, a ki azt mondotta, hogy a déli sark az ő szemében fontosabb, mint az éjszaki s hogy az emberi fejlődés a délsarki tájakon fogja elérni a legmagasabb fokát. Azokban a régi századokban még nem gyanitották, hogy a déli sarkvidék a fagy és a halál birodalma, hiszen akkor még az éjszaki sarkon is a boldogabb hont, az Ultima Thulét sejtették.

Ez a képzelet ébresztette a régiekben azt a hitet is, hogy a déli sark vidékén van a paradicsom tanyája, melyről a biblia szól, ott élt az ősi emberpár, onnan származtunk mindannyian s e titokteljes világrész az, mely a mi hegységeinknél sokkal de sokkal magasabb hegyektől körülvéve, oly emberek hazája, kik nálunknál kétszerte nagyobbak éskétszerte nagyobb kort érnek meg. E földön nem szántanak, nem vetnek. Magától hozza meg az a legdrágább gyümölcsöket s e paradicsomi országban az emberek végtelenül boldogan élnek s mosolyogva halnak meg.

Magelhaens tévedése, jóval utóbb, mint e legendák keltek, megerősiteni látszott e hiedelmet. Abból, a mit a nagy világjáró a patagoniak roppant nagyságáról s mások a Tüzföld bámulatos tenyészetéről mondottak, a kortársak újabb következtetéseket vontak a déli sark kivételesen szép és boldog világára. Pedig szemközt a Tüzfölddel, Dél-Amerika a legdélibb csúcsával, melynek erdeiben még papagályok és kolibrik laknak, két napi távolságban már az örök jég birodalma kezdődik.

A régiek hiedelménél merőbenmás illuziók csábitották a ridegségében oly titokzatos világrészbe Charcot Jeant, az orvosi tudományban halhatatlan nevü Charcot fiát. Ő maga is orvos, az emberi idegszervezetnek apjához méltó ismerője. Az ideggyógyitás főorvosa volt a párisi orvosi egyetem klinikáján, midőn megragadta az ismeretlen megsimerésének, a kutatásnak vágya s 1903-ban, harminczhat éves korában, Le Francais nevü hajóján útrakelt a déli sark felé.

Nem Ausztrália felől indult czéljának, mint legutób az angolok, hanem az ellenkező részen, Dél-Amerika felől, s Graham földjét, és mélyebben a pólus felé, Sándor földjét választotta kutatásainak szinhelyévé. Két év mulva, 1905-ben tért vissza ismét, a midőn a világ már elveszettnek hitte.

A tudományos anyagnak roppant bőségét hozta magával. E bámulatos anyagra támaszkodva, a franczia akadémia igazolta Charcotnak azt a tételét, hogy a föld két félgolyóján nem volt egyforma a fejlődés útja s hogy a déli jég hazájában egykor fenséges,buja tenyészet virult, e kihalt tájakon egykor sajátszerü, gigászi nagyságu állatok jártak. Csodálatos világ volt ott egykoron,melyet utóbb egy hatalmas átalakulás talán a föld tengelyének feélrebillenése, semmivé tett.

Ez most már mind tudományosan megállapitott valóság, mely kétségtelen jogot adott Gaudrynak, Francziaország egyik legkiválóbb szakemberének erre a kijelentésre: „A déli sark jeges tájain oly fölfedezéseket várhatunk, melyek ámulatba és csodálkozásba fogják ejteni az emberiséget.”

E fölfedezések vágya vitte Charcot-t második délsarki expedicziójára, melyről ép most tért vissza. Első utazásának költségét ő maga viselte, a másodikra a franczia nemzet adta a költséget. A parlament egyhangu lelkesedéssel hatszázezer frankot szavazott meg s a mi pénz még kellett, egymással versenyezve adták s gyüjtötték össze Francziaország tudományos intézetei és ujságjai.

Miként Charcot-t magát, őket is az az emlékezetes mondás lekesitette, mely száz év előtt kelt de Brosse, a franczia természettudós tolla alól: „A déli sarkvidék kikutatása Francziaország feladata”.

Az angol Shackleton legutóbb szénbányákat, görgetett köveket lelt a déli sark közelében, bizonyságául annak, hogy valamikor őserdők virultak s édesvizü patakok görgették a kavicsot a halálnak e birodalmában. Másfél évvel ezelőtt Charcot is útrakelt, nem a pólust keresni, ne is csak azért, hogy új földeket fedezzen föl,hanem hogy igazolja azt, a mit Gaudry mondott és a mit maga is hisz.

Lelt is eá újabb bizonyitékokat kétségtelenül. Miért ne? A világ méltó érdeklődéssel várja kutatásainak kétségtelenül nagy eredményeit.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A Pourquoi Pas hajó indulása A Pourquoi Pas hajó utasai az indulás előtt A kikötőben sokan várták a hajó hazatérését A Pourquoi Pas hajó hazatérése Charcot Jean
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98