Dtum
Login with Facebookk
1910 | Június

Nemzetközi fényképkiállítás

A Magyar Amateurfényképészek Országos Szövetsége a Műcsarnokban a művészi hatásokra törekedő fényképezők műveiből nemzetközi kiállítást rendezett, mely anyagának gazdagsága, szinvonalának magas volta miatt méltó befejezése az idei művészi eseményekben oly gazdag évadnak.


Nemcsak majdnem az összes nemzetek fényképezésével, hanem az összes törekvésekkel, technikákkal megismertet, s a mi még fontosabb, e kiállítás eredményei, balsikerei alapján immár eléggé tiszta képet alkothatunk azokról a korlátokról, melyet a fotografálás anyagszerüsége a művészi fényképezés elé von.


Hosszu ideig csak ipar volt a fényképezés, s magán viselte a múlt század 70-es, 80-as és 90-es éveinek kétségbeejtő ízléstelenségét, valamint az ipar többi ágaiban, a fotografálásban sem törekedtek művészies alakításra. A fényképezés két nagy tárgyi köre az arczkép és tájkép körül inkább az arczképet művelték.

 

Kezdetben a portrait-ek egészen egyszerű környezetben, egyszerű helyzetekben készültek. Családi emlékeik között sokan rábukkanhatnak a hetvenes vagy hatvanas évek fényképeire, melyek egyszerű, gyakran naiv, de mégis közvetlen dokumentumai a lefényképezett egyéniségének. Sem a retouche, sem a hamis póz nem ékteleníti még el őket, mint a következő évtizedek fényképeit.

 

Jött a Makart-kor hamis dekoráczióival, hazug heroikus hangulatával, midőn kis gyermekeket is a legpathetikusabb állásokban, papirosból készült hegységekre mászva, vagy valami történelmi háttérrel vették le, s a mi ennél még pusztítóbb hatású volt, elkövetkezett a retouche uralma. Eltüntetni az arcz ránczait, majd lassan minden egyéni vonását, mely az emberi arczot egy viaszbabától megkülönbözteti, tisztesebb korú nőkből ifjú lányokat varázsolni, ezek voltak egy jó fényképész ideáljai.

 

Ehez aztán várromok, vaskorlátok, úgynevezett renaissance avagy góth butorok járultak, s ne feledkezzünk meg a papírmaché csónakokról sem. Sem a társaságoknak zsánerképszerű csoportosításáról, arról a hamis theatrális diszletezésről, melynek semmi köze sincs a lefényképezett egyéni arczvonásainak oly hű képét adja, melyből egyéniségére is követektethessünk egyetmást.


Ezzel párhuzamosan a tájképfényképezés még rohamosabban sülyedt. Technikailag szerfelett tökéletes képeket alkotott e kor, az újfajta teljes tökéletesen, élesen, görbítés nélkül rajzoló objektívek segítségével. Csakhogy csodálatosképen a tájkép-fényképezőket nem az ízlés, nem a művészi motívumkeresés elve vezette, hanem az, hogy a szemük előtt fekvő tájnak mentül nagyobb részét vigyék haza lemezükön.

 

Így születtek meg a 80-90 foknyi látásszög alatt fényképező lencsék, melyek hamis prespektívával rajzolnak, melyek a kép hátterét parányi kicsinyre torzítják, melyek egészen másképen látnak, mint az emberi szem, mely alig 20 foknyi látómezőre állítja be a tárgyakat.


Angliából indult ki a fényképezés reformja, mint e század egész iparművészeti mozgalma. Egy pár művészember kezdett tájképeket, arczképeket fényképezni s a különbség az ő képeik és a szakfényképészek képei között oly óriási nagy volt, hogy felvételeik valóságos revelátióként hatottak.


Nem kellett két évtized sem az általuk hirdetett s gyakorolt törekvések diadalt arattak, s bár sok vitatkozás után is, mai napon alig van, a ki a felől kételkednék, hogy a fényképészetnek lehetnek a művészettel egyirányú törekvései, habár azokat a szabad kifejezési módokat, melyekkel a festészet rendelkezik, soha el nem érheti is.


A portrait fotografálók a nagy arczképfestőkhöz kezdtek iskolába járni, utánozni törekedtek Rembrandt világítási effektusait, Velazquezt; a tájképeket fényképezők megtanulták, hogy mi is az a motívum, az a központ, a melyért a fényképet készítik, rájöttek, hogy csak kis látószögü lencsékkel lehet művészi effektusokat elérni.

 

Az új technikák már mind a művészi hatásokra törekvés eredményei voltak. Olyan eljárási módokra volt szükség, melyekkel a lényegesebb részeket elhagyni, a lényegesebb elemeket jobban kiemelni, azaz több egyéni felfogást lehessen a képekbe belevinni s így születtek meg a gumminyomás, az olajnyomás, a platin, s a kombinált eljárások.


Ezek a technikai ujítások tették aztán lehetségessé, hogy másoktól eltanult s épen ezért hazug felfogások helyett, ennek a látszólag annyira a valósághoz kötött mesterségnek korlátain belül, az egyesek egyénisége is érvényesülhessen, hogy Steichenről, mint nagy fotografusról, hogy amerikai vagy német iskoláról beszélhessünk.


A művészi törekvésekkel s az elért nagy eredményekkel nagy mámor is járt, egyesek sokkal többet akarnak, mint amennyire a fotografálás képes, az utóbbi évek nem egy hiábavaló törekvést mutatnak. Ezek egyikének most már kétségtelen csődjéről ennek a kiállításnak nem egy képe tanuskodik. Értem ezen a színes fotografálás szükségtelen voltát művészi szempontból.

 

Művészi szempontból, azaz nem mint a valóság megközelítésének szerfelett jelentékeny s kivánatos eszközét, melyre a fényképészeti iparnak e kérdés fontos volta miatt okvetlenül törekednie kell. Azok a színes gumminyomatok, melyek különösen az osztrák kiállítás szinvonalát rontják, egyáltalában nem képesek elérni azt, a mire törekednek, nem érik el távolról sem még egy gyönge aquarell niveauját sem, igen rosz olajfestmények igen rosz olajfestmények igen rosz olajnyomatainak látszanak.

 

Még ott sikerül a legjobban az utánzás, hol színes metszetek stilusát másolja a gumminyomással dolgozó, mint D’Ora biedermeier hangulatú női arczképén teszi. A másik helytelen törekvésből, az emberi arcznak okvetlenül árnyékába való burkolásából, kezdenek a fényképezők kigyógyulni, míg azelőtt a legjelentéktelenebb arczot is nagy ellentétekkel fény és árnyékba burkolták, melyek attól a kis egyéni kifejezéstől is megfosztották, a mit nekik a sors mostohán juttatott, ma ezt az eszközt arra használják, a mire való: a markánsabb vonások kidomborítására.


Az úgynevezett szakfényképészek is megtanultak az amateuröktől fényképezni, nemcsak külföldön, hanem egyesek nálunk is, a miről szebbnél-szebb képek tanuskodnak. A magyar kiállítás különben is meglepetésszámba megy. A legutolsó kiállítás óta is nagy haladásról tanuskodik, úgy hogy teljesen megállja a helyét külföldiek mellett.


József főherczeg és Auguszta főherczegasszony nemcsak védnökei a kiállításnak hanem kiállítói is. Hangulatos képeik nagy tetszést fognak aratni, képeik diszkrét kiállítása, egyszerű, de ízléses képrámáik példaképül szolgálhatnának a magyar kiállítóknak a kik közül sokan kétségbeejtő rosz keretekben állítanak ki kitünő képeket!


A magyar arczképek közül az első helyet Révész Zoltán „Öregasszony”-a foglalja el, mely valóságos kis remekmű a maga nemében. Pécsi József, ki a németek iskolájába jár, egyszerű kifejezési módokkal kitünő arczképeket alkot, különösen 1388. sz. férfi arczképe és „A muzsikus” érdemelnek említést.


A tájképfényképezők közül Balog Rudolfot illeti az első dicséret, egy viharos tájat ábrázoló képeért. Hoffmann Viktor, Krausz Béla, Snitz Lajos tájképei között is akad kiválóbb alkotás. Több mint kétezer kép van ezen a kiállításon, oly nagy tömeg, hogy egyszerre nem tekinthető át, annak, ki részletes képet akar szerezni róla, több látogatásra van szüksége.

 

A ki csak a művészi fotografálás legjelentékenyebb eredményeire kiváncsi, az az angol s amerikai terem tájképeit nézze meg s Dührkopp, Hoppé, Smith arczképeit, s ha ezeket a magyar termek képeivel összehasonlítja, örvendeni fog annak a nagy haladásnak, melylyel a mi fényképezőink a külföld jelentékeny művészeihez közelednek.


Farkas Zoltán.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Rónai Dénes: Gyurika beteg Pécsi József: Férfi arczkép Balogh Rudolf : Út a temető felé Rudolf Dürhkoop:  Egy dal
Cikk-ajánló
Eötvös Zoltán rekordjai Davosban Eötvös Zoltán rekordjai Davosban
Davosban most folynak a műkorcsolyázó Európa-bajnokságok s mellette...
 A máktej anyagai A máktej anyagai
Az ópiumot, ami nem más, mint a kerti mák (Papaver somni ferum)...
Vilmos császár lemondó levele Vilmos császár lemondó levele
Ezennel mindörökre lemondok a porosz koronáról és a vele összekötött...
A francia Ladoumegue megjavította az 1500 m világrekordját A francia Ladoumegue megjavította az 1500 m világrekordját
A franciák állandóan fejlődő fiatal atlétája, Ladoumegue, vasárnap...
Maria Krisztina eljegyzése Maria Krisztina eljegyzése
Mária Krisztina herczegnő, Frigyes főherczeg és Izabella főherczegnő...
Népszava sajtóper Népszava sajtóper
A Népszava 1922. évi március 23-iki számában Tavaszi csokor a magyar...
Tíz gólképtelen csatár – más semmi Tíz gólképtelen csatár – más semmi
Ferencváros – Szolnok 1:0 (1:0) Ebben a csúf időben nagy...
Gróf Aehrenthal külügyminiszter halála Gróf Aehrenthal külügyminiszter halála
Gróf Aehrenthal-Leya Alajos Magyarország és Ausztria közös...
Zokogva és rimánkodva vall a csendőrök előtt a vecsési postarablás elfogott tettese Zokogva és rimánkodva vall a csendőrök előtt a vecsési postarablás...
Vasárnap reggel ünneplőbe öltözött emberek sokasága tolong a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98