Rettenetes bünténynyel vádolták meg hónapokkal ezelőtt Hofrichter közöshadseregbeli főhadnagyot. Arról szólott a borzalmas vád, hogy a főhadnagy cziankáli-pirulákkal számos vezérkari tisztet meg akart ölni; egyet, Máder századost meg is mérgezte, mig a többiek szerencsés véletlen következtében megmenekültek a haláltól.

Rendkívül kiterjedt vizsgálat indult meg Máder százados halála után. Többféle gyanuok alapján letartóztatták Hofricter főhadnagyot, a ki nős ember. A vizsgálatot folytatták, faggatták Hofrichtert, de ez konokul tagadott és oly következetesen viselkedett, hogy már-már elejteni látszottak azt a gyanut, hogy Hofrichter volna a keresett méregkeverő.

Végre is, a mikor büntény anyaga mintegy kimerítettnek látszott, a vizsgáló hadbíró százados az ezerháromszáz oldalra terjedő vádlevelet átadta átolvasás végett Hofrichternek. A bünös főhadnagy a sok bizonyíték és a fogság sulya alatt megtörve, vallomásra jelentkezett és tényleg bevallotta borzalmas cselekedetét.

Bünténye, mondhatni, az elmult évtizedeknek egyik legpokolibb ravaszsággal és lelketlenséggel kieszelt emberi cselekménye.