Dtum
Login with Facebookk
1910 | Március

Chorin Ferenc dr.

A Salgótarjáni kőszénbánya rt., ez hatalmas magyar iparvállalat, amely a legelső hazai vállalatok között is a legelőkelőbbek közé tartozik, február 24-iki közgyülésén fogja megünnepelni annak a harmincadik évfordulóját, hogy elnöke, Chorin Ferenc dr., főrendiházi tag, a társaság élén áll.

Ennek a jubileumnak a jelentősége azonban messze tulterjed az ünneplő társaság körén, mert Chorin nemcsak a vezetése alatt álló társaságot fejlesztette nagygyá és erőssé, hanem hasznos tevékenységével bokros érdemeket szerzett közgazdaságunk egész vonalán, de politikai közéletünkben is fontos szerep jutott osztályrészeül.

Számos kitűnő törvényünk megalkotásában vett tevékeny részt, amíg a képviselőház tagja volt. Nagy érdemeinek nem annyira méltánylása volt az, hogy amikor az aktiv iparosokat és kereskedőket képviselőházból kitiltó összeférhetlenségi törvény folytán Chorin nem vállalhatott többé mandátumot, a király a főrendiház örökös tagjának nevezte ki, mint inkább annak a törekvésnek a folyománya, hogy hasznos tevékenységét továbbra is megtarthassák a törvényhozásnak. 

De mi nem Chorin Ferenc politikai egyéniségét és szereplését akarjuk ezen a helyen méltatni, hanem csupán közgazdasági munkásságának hasznos eredményeire óhajtunk röviden rámutatni. E tekintetben munkásságáról a legtisztább képet ugy alkothatjuk, ha azt a fejlődést nézzük, amelyet a Salgótarjáni kőszénbánya rt. vezetése alatt elért. A puszta számadatok is eléggé szépen mutatják ennek a társaságnak az utóbbi harminc évben való óriási arányu felvirágozását, amiben Chorin Ferencnek oroszlánrésze volt. 

A társaság alaptőkéje eredetileg bemutatóra szóló 30,000 darab 100 frt. névértékű részvényből állott, vagyis 3 millió frt. volt. Az alaptőke 4400 darab részvénynek fokozatos megsemmisitése következtében 2.560,000 frt-ra szállott le. Később pedig visszafizetések által 512,000 frt-ra csökkent. 1894-ben az alaptőkét 6.400,000 K-ra emelték; majd 1899-ben 14 millió, 1907-ben pedig 18 millió K-ra emelkedett a részvénytőke. A mult évben a rendes közgyülés 20,000 drb ujabb 200 K-s részvény kibocsátása folytán az alaptőkét 22 millió K-ra növelte, olyan összegre, amelyhez hasonlóval csak igen kevés magyar iparvállalat dicsekedhetik. 

A mikor Chorin Ferenc dr. a társaság élére került, a Salgótarjáni kőszénbánya rt. 1300 munkással 2 1/2 a millió métermázsa szenet termelt. Azóta termelése éppen megtizszereződött, amenyiben a mult évben a társaság bányáiban 13,500 munkás 25 millió métermázsa szenet aknázott ki. Az utolsó 30 évben a vállalat 372.25 millió métermázsa szenet termelt ki, munkabérekre 160 millió K-t fizetett ki, berendezésekbe és gépekbe 50 millió K-t invesztált és kerek 70 millió K értékü üzemi anyagot használt fel. Ez a néhány számadat a legélénkebben mutatja Chorin Ferenc dr. társaságának közgazdasági jelentőségét.

De az elnök tevékenysége nem merült ki ennek a vállalatnak a vezetésében, illetőleg erőteljes felvirágoztatásában. Több iparvállalatot alapitott, illetve azok alapitásában részt vett, sőt további fejlődésüket is olyan sikerrel tudta előmozditani, hogy azok is számottevő, előkelő tényezőivé váltak közgazdasági életünknek. Ilyenek az Esztergom-szászvári kőszénbánya rt., a Hungária mészipar rt., a Felsőzsilvölgyi kőszénbánya-társulat és a tavaly megalakult Nyugatmagyarországi kőszénbánya rt., amelyek mindegyike nagy vidékek egész lakosságának ad állandó, biztos keresetet és igy egy-egy hatékony eszköze az elharapódzott kivándorlás megakasztásának. 
Chorin Ferenc dr. országos jelentőségű közgazdasági alkotásai közül csak kettőt akarunk ezen a helyen megemliteni: A Magyar bánya- és kohóvállalatok egyesületét, amely a magyar bányászat minden ügyében döntő fontosságu szerepet játszik és bányászatunk fejlődése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Ennek az egyesületnek az élén ma is Chorin áll mint elnök és ő irányitja az egyesület egész tevékenységét.

Másik nagy horderejü alkotása a Magyar gyáriparosok országos szövetsége, amely tudvalevőleg közgazdaságunk egyik legelőkelőbb faktora. Chorin ennek a testületnek a vezetésében is nagy, lankadhatatlan tevékenységet fejt ki, tanácskozásait mindig személyesen vezeti és bő tapasztalataival minden magyar gyárosnak mindenkor készséggel rendelkezésre áll. 

A gondviselés különös kegyének köszönheti a magyar ipar és kereskedelem, hogy Chorin Ferenc dr., aki jelenleg 68 éves, csak években, tapasztalatokban és tudásban öreg, közhasznu tevékenységének kifejezésében azonban ifju erőt és munkakedvet tanusit.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
GYOSZ
Szabóné Fricska Anna

A Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) alapításának előkészületei 1902 első heteiben indultak.
Az alapítók szerint „Magyarország gyáriparának színe-java megmozdult”, és az egyesülés biztosíték arra, hogy „a szövetség hatalmas közgazdasági tényezővé fog válni”. Az előkészítés három hónapja alatt dolgozták ki a szervezeti, pénzügyi felépítést, az alapszabályt, intézték a tag- és alapgyűjtés ügyeit.


Május 29-én a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara üléstermében tartották az alakuló közgyűlést.
A GYOSZ-hoz eddig 245 gyáriparos és ipari vállalat, ezen felül 11 ipari szakegyesület csatlakozott.  Azok a szakmák, melyeknek külön szakegyesülete nem volt, a szövetség keretében szakosztályokban képviselhették speciális érdekeiket. 

1902. augusztus 27-én a GYOSZ emlékiratban szólította fel Széll Kálmán miniszterelnök kormányát, hogy nagyarányú és hosszabb távra szóló beruházási programot dolgozzon ki.
A foglalkoztatással szüntesse meg „az ínséget, a bizonytalanságot és a vele járó békétlenséget”. Számos megoldási javaslatot továbbított, a jövendő beruházásokban a magánipar részesedését mindenütt hangsúlyozta. Novemberben újabb emlékiratot juttatott el nagyszámú küldöttséggel a kormányhoz. A fellépések eredménytelenségét az 1903. évi jelentés így összegezte: ”az annyiszor emlegetett rendszeres beruházási program késett; a magyar ipar pedig legnagyobb válsága idején kénytelen volt a létért való keserves küzdelmet egyedül, csakis a saját erejére támaszkodva folytatni”. Tisza István kormánya a GYOSZ által is visszatérően igényelt, számos építő javaslatával kísért beruházási programot 1903 novemberében visszavonta.

A GYOSZ megkülönböztetett figyelmet fordított az oszták-magyar vámtarifa alakulására.
Tervei megvalósítását azonban a hazai politikai válság, a parlamenti működés bénultsága, az elhúzódó vámháború nagyon akadályozta. Szakértők sora dolgozott a fölkészülésen, hogy amennyiben Magyarország a vámszövetséget 1907-ben nem újítaná meg, Ausztriával az önálló magyar vámterület alapján milyen kereskedelmi szerződést kössenek. Az autonóm vámtarifa ügyében az 1903-ban megfogalmazott tétel érvényesítését hangoztatták: „végcélunk nem lehet más, mint a közgazdasági önállóság”.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98