Torontál vármegyében mindig a közérdeklődés tárgya volt a németbánáti volt határőrezredbeli réti föld ármentesítésének ügye. Ezek a rétek a dunai III., IV., V. öblözeteket alkotják, mintegy 70,000 hold kiterjedésűek és az állam, valamint községek és egyesek birtokában vannak.

A Duna árvize rendszerint elönti a földet és ezért már a katonai határőrvidéki szervezet fönnállása alatt a hadügyminiszter kivánta ármentesítését. Az ármentesítést a telepesekre bízták. Ezek a Duna árvize ellen való védekezés czéljából töltéseket építettek, azonban az 1876-os nagy árvíz elsöpörte a töltéseket.

Az ármentestés azonban mindezideig megoldható nem volt, mert az érdekelt községek azon a nézeten voltak, hogy egyedül a kincstár tartozik a saját költségén ezt a nagy területet ármentesíteni. A községek a kincstárt perekkel támadták meg, a melyek odairányultak, hogy a bíróság kötelezze a kincstárt a III., IV., V. öblözetbeli réti földeknek a saját költségén való ármentesítésére.

A Perzsa és Bárányos községek által indított pörök a minap foglalkoztatták a budapesti királyi itélőtáblát is és a királyi itélőtábla a községek keresetét elutasította, sőt a perköltségek fizetésére is kötelezte őket, és kimondotta, hogy a kincstár nem tartozik ármentesíteni.

A királyi tábla itélete után azt hiszik, hogy Rudolfsgnád községtől Pancsováig terjedő s a Duna és Temes folyók között elterülő úgynevezett dunai öblözeti réti földek ármentesítésének kérdése a vizjogi törvény értelmében megalakítandó társulati útra fog terelődni. Ilyen módon lehetővé válik az eddig jóformán kihasználatlan nagy területet az érdekelt községek, birtokok és kisgazdák hasznára, okszerű művelésbe venni.