A 220 yardos angol bajnokság alkalmával kritika tárgyává tettük az előfutamok tendenciózus beosztását, amelyből Las-Torresre nézve végzetes hátrány származott. Hogy mennyire igazunk volt, az bizonyitja most egy amerikai támadás, melyet Wahle Ottó intézett az angol Amateur Swimming Association ellen. Wahle Ottó sok borsot tört már az orrunk alá, de azért a levéléért, melyet a The Sportman szerkesztőségéhez intéz, sok mindent megbocsájtunk neki.

Levelét Leandernek, a The Sportman uszórovat-vezetőjének a lap szeptemberi számában megjelent következő megjegyzéséhez fűzi: „Las-Torres keservesen panaszkodott az előfutamok miatt, melyre szerinte nem lett volna szükség. Az angol zsüri gyakran van kitéve annak, hogy a csirke akarja tanitani a tyukot.”

Leander frivol megjegyzésére Wahle azt a kérdést veti fel, hogyan van az, hogy az angol uszóbajnokságokban az idegenek mindig a leggyorsabb előfutamokba kerültek. Igy jártak 1902-ben Cavill és Lane, 1903-ban Halmay, 1909-ben Meyboom, 1910-ben Las-Torres és Beaurepaire. Wahle nagy szakértelemmel megjegyzi, hogy még rosszabb lett volna, ha Zachár is indult, mert ekkor még 8 mp-el kellett volna Beaurepairenek és Las-Torresnek jobban usznia. Wahle szerint Las-Torres veresége Battersby-től csakis az előfutamnak tulajdonitható.

Leander válaszol Wahlenak, de a legfőbb mentsége csak az, hogy mikor már Beaurepaire ugyis összenyert mindent, az utolsó bajnokságban nem lett volna érdemes csalni. Annyi bizonyos, hogy a Shoredits badsban 6 uszó kényelmesen elfér s ha nincs előfutam, a 220 yardos bajnokság eredménye más lett volna.