Fejőstehenek nevelése

Legczélszerűbb a fejőstehenekké leendő borjakat azonnal elválasztani anyjuktól és úgy táplálni.
Ha a borjak tetszés szerint szopnak, rendszerint többet isznak, mint kellene; ezáltal az elhízásra lesznek hajlandók, mi a tehénképpen használandó üszőre épen nem előnyös. Ezáltal nemcsak tejet takarítunk meg, mi pénzt ér, de fejés közben a tőgy jobban ingereltetvén, tökéletesen fejlődik ki. 

Tekintettel arra, hogy a borjú oltógyomra kicsiny, azt eleintén többször itassuk.
Brümmer mérései szerint az újszülött borjú oltója körülbelül egy liter űrtartalmú. Ha a borjú 34-40 kilogrammot nyom és napi tápláléka 1/6–1/7 -részének megfelelően 5-6 liter, akkor, ha napjában csak háromszor itatjuk, egyszeri itatásra két liter tejet kellene adnunk; a gyomorban azonban csak egy liter tej találván helyet, a tejfölösleg vagy a bendőbe jut, vagy pedig a belekbe kerül és kellőképen ki nem használtatik.

Ügyelni kell arra, hogy a borjú igen mohón ne nyelje a tejet, mert a nagy kortyok következtében a nyelőcső kitágulván, sok tej kerül a bendőbe, itt azonban meg nem emésztetik, de erjedésnek indul, gázok keletkeznek, melyek a borjút felfújják és kellemetlenséget okoznak.

Két hét elteltével az oltógyomor űrtartalma már három liternyi lesz s a borjú — abban a föltevésben, hogy egy liter tej egy kg. súlygyarapodást okoz — 50 kg. súlyú lesz és napi adagja 8-9 literre tehető, ez időtől kezdve a borjút háromszor itathatjuk napjában és minden itatásra három liter tejet számíthatunk.