A kolera az indiai szubkontinensről származik, szárazföldi utakon ill. a Gangesz folyó mentén növekedni kezdett a fertőzött terület. Innen tengeren és szárazföldön előbb Oroszországba, majd Nyugat-Európába jutott. Nyugat-Európából átjutott Amerikába, igen rövid idő alatt, mivel a vizet nem szűrték, ill. fertőtlenítették megfelelően.

Az ázsiai (vagy indiai) kolera pusztításait már Kr. e. 400 évvel is feljegyezték, a betegség legtöbbször India északi részén pusztított, leginkább a száraz évszakban októbertől májusig. Indiából 1829-ben jött át először Európába. 1826-tól kezdve erős kolera járványok uralkodtak Ázsiában majd Oroszországban is megjelent a betegség, az északi tartományokban és egy másik úton Perzsián át a Kaszpi-tó vidéken.

1830-ban Moszkva, 1831-ben egész Oroszország, Svédország fertőzött, majd augusztusban Bécs, Berlin, majd Magyarország és Anglia került sorra, 1832-ben áthurcolták Amerikába is, New York és Philadelphia környékén pusztított. Franciaországban 55 ezer ember kapta meg e betegséget. Ezután Ázsiában ismételt járványok uralkodtak, Európában csak 1852-1854-ben jelenik meg ismét. 1863 elején egy mekkai karaván szedte fel a betegséget s mintegy 30,000 ember hunyt el a vándorlásban, a zarándoklók Szuezbe vitték a kolerát, ahonnét az egész Egyiptomban csakhamar elterjedt s 60,000 ember életét követelte.

A betegség elől menekülők ismét behurcolták Európába a kórt, majd hajón Amerikába is átjutott az s néhány hónap alatt a Föld összes civilizált részét bejárta. 1866-ban továbbá 1868-70-ben újabb járványok pusztítottak Európában, ismét Mekkából indulva. Európában ezen idő alatt egy millió ember halt meg a járványok folytán. 1884-ben Toulonon és Marseillen át került Európába ismét, majd 1891-92-ben ismételt járvány következett most már általában a legalsó néposztály betegedett meg.