Egy német tudós előadást tartott arról a felfedezésről, hogy ő nemcsak exponált lemezeket, de pozitiv képeket is előhivott gyomornedvvel. A fényképező technikával elméletileg foglalkozók tudták már régebben, hogy a képelőhivó-folyadékok, különösen azok, a melyek a szénnyomatok előállitásánál használatosak, összetételükben az emésztőnedvek összetételeivel azonosak.

Tudósunk abból az ismert fototechnikai tudásból indult ki, hogy a szénnyomatok a gelatin tulajdonságainak az alapján állították elő, a mikor ugyanis a lemezen épp ugy, mint a papiroson a megvilágított részek krómmal való kezelés után elvesztik a vizben való oldhatóság tulajdonságait. Igy sikerült neki a megvilágított és meg nem világitott képrészek között egy erős elválasztást létesíteni. Itt látta tudósunk a biológiai eljárásnak egy uj lehetőségét. Vizsgálta ezeknek a vegyi szereknek elváltozását más vegyi szerekkel való kapcsolat után s arra a felfedezésre jutott, hogy a gyomornedv összetételénél fogva fotográfiai eljárásra igen alkalmas.

Kisérletezett először egy mesterséges emésztő-keverékkel, a melynek alkotó részei voltak: egyszázalékos pepszinoldat és sósav. Ezzel a vegyi szerrrel előhivta egyik felvételét, a melyet felső képünkben mutatunk be. A kép még szakértők előtt sem árulja el azt a sajátságát, hogy nem a rendes, fotografiai iparban használatos vegyi szerekkel került a napfényre, hanem a gyomornedvnek megfelelő mesterséges emésztő-keverékkel, csupán abba tér el, hogy a gelatinanyag, a mely a fényérzékeny anyag egyik alkotórésze, a gyomornedvvel való kezelés következtében a fény hatásának sokkal intenzivebb mértékben ellenáll.

Ebből viszont azt a gyakorlati eredményt lehet levonni, hogy lehetséges olyan lemezek gyártása, a melyekkel nem kell annyira óvatosnak lenni, mint az eddigi lemezekkel, mert megfelelő előhivó anyag a gyártási anyaggal összeillő eljárás után azonosan jó és éles képet tud elénk varázsolni. A mesterséges emésztő-keverék után ugyanezt az eljárást a természetes gyomornedvvel próbálja meg. E czélból először tengeri nyúl, majd békák, azután majmok, végül az ember gyomornedvét vonja ki megfelelő segédeszközei utján s bizonyítékát kapta kisérletei helyességének.

Alsó képünkön tiszta emberi gyomornedvet használt kisérleti igazolására. Tett három gelatinszalagot, ugy érzékenyítve, mint az a fényképezőlemezeken van. A római egyessel jelőlt szalag teljesen meg van világitva, ez a gyomornedv hatásának csaknem teljesen ellenállott, csupán az alsó félen látható egy ködszerü bevonás. A kettessel jelőlt szalag félig volt megvilágítva, ez már csaknem elméletileg is a fél részen nem tudott ellenállani a gyomornedv hatásának, a meg nem világított hármas számu szalag teljesen a gyomornedv hatásának eredményét mutatja.

Ezzel tehát bizonyitja azt, hogy ha a krómgelatin a fényhatása alatt olyan elváltozást mutat, hogy elveszti a vizben való oldhatóságának tulajdonságát, kell lenni egy olyan párhuzamos elváltozásnak, a mely fellép akkor, ha a krómgelatint a gyomornedv hatása alatt állva nem teszszük ki a fény hatásának. Ez a párhuzamos eljárás éppen a gyomornedv alkalmazása, a mely így bevonult a fotoiparba, mint előhívó szer. Természetesen a gyakorlatban nem a természetes gyomornedvet fogják használni, hanem a mesterségeset, a melynek gyártása semmiféle technikai nehézséget nem okoz.