Oktalan támadás Budapest ellen

1911 | December

A belügyi tárcza költségvetésének különben ugyancsak csöndes és gyors tempóban haladó képviselőházi tárgyalásába némi élénkséget, sőt izgalmat is vegyített egy néppárti képviselőnek, Szmrecsányi Györgynek a főváros vezetéséről mondott szigorú és épen nem barátságos birálata. A néppárti képviselő erősen támadta Budapest adminisztráczióját, a melyet könnyelmű gazdálkodással, sőt pazarlással vádolt és szellemének hazafiasságát is kétségbe vonta.

A tárgy határozottan országos érdekű.
Budapest dolgai nemcsak azokat érdeklik, a kik a főváros falai között laknak. Az egész ország áldozatkészsége, reája való büszkesége és hozzá való szeretete tette Budapestet azzá, a mi: Európának nemcsak egyik legnagyobb, de legszebb, legvirulóbb és intézményekben leggazdagabb városává.

Csak természetes, hogy ez országos intézmények legalkalmasabb kerete az ország fővárosa, de viszont az is igaz, hogy ezek nélkül fölvirulása oly pazar és dús nem lehetett volna és a nemzet áldozatkészsége mindig gavallérosan előzékeny volt, a hányszor olyan alkotásokról volt szó, a melyek fővárosának díszére szolgálhattak. Egész sereg városunk lehetne nagy, pompás és viruló, ha mindazok a milliók, a melyek az adózó nemzet pénzéből Budapestnek jutottak, az ő fejlődésük ereit táplálták volna.

Ezt megállapítjuk, a világért sem szemrehányás gyanánt, csak igazolásául annak, hogy a főváros dolgaihoz az egész nemzetnek köze van. És épen ezért tartjuk igen helyesnek, hogy a főváros adminisztrácziója ellen a parlamentben emelt vádak visszhang, magyarázat és czáfolat nélkül nem maradtak. Mert káros és veszedelmes dolog lett volna, ha belemegy a köztudatba, hogy azokkal a milliókkal, a melyek – részben az egész adózó nemzet áldozatából – Budapest intézésében kezeltetnek, rosszul vagy könnyelműen, vagy hibásan gazdálkodnak.

Minden ilyen vád ellen a leghathatósabb czáfolatúl egyszerűen oda lehet szegezni azt a letagadhatatlan tényt, hogy alig van város az egész világon, a mely sorsában a rohamos fejlődésnek azt a nagyszerű példáját mutathatná, mint a mi fővárosunk. E tekintetben csak az egyetlen Berlin az, a mely a fejlődés méreteiben fölülmúlta.

De nem szabad elfelejteni, hogy az egy ötven milliós, gazdaságilag óriási mértékben föllendült birodalom és egy hatalmas császári udvar rezidencziája, míg ellenben Budapest gyarapodását ilyen tényezők nem emelték és nem segítették, hogy akkora gazdasági élet hullámai, a milyen a német birodalomé, nem akadtak falai közé és fejedelmi palotája körül is hiányzik az az elevenség, az állandó dísznek az a ragyogó hullámzása, a mely kijár minden más ország fővárosának.

És Budapest mégis óriássá nőtt a városok között, élete eleven gazdagságában és virulásában mégis vetekszik ama fővárosokéval, a melyeknek a fejlődés minden föltétele megadatott és nagyságával, szépségével együtt nő vonzó ereje, a mely a világ minden tájékára elhat.

Budapestet ismerik az egész világon, magasztalással szólnak róla mindazok, a kik már látták és kiváncsisággal, a megismerés vágyával mindazok, a kik csak hiréből ismerik. És nemcsak a szépsége az, a mit szárnyára vett a hír, hanem intézményeinek egész csapatja is, a melyeket mintaszerűeknek ismertek el az egész világon, a melyeknek mását sokkal régibb nagyvárosokban is hasztalan keresnők és a melyeket tanulmányozni, tudjuk, szinte állandóan jönnek ide külföldről egyesek és bizottságok, hogy a maguk hazájában is hasonlót alkossanak.

Nincs tehát igazságos ok arra, hogy Budapest kormányzata a nemzet előtt megvádoltassék, befeketíttessék. A magyar nemzetnek joga van rá, hogy büszke legyen az ő hatalmas, viruló, szép fővárosára és nem művel jó dolgot az, a ki azon igyekszik, hogy ezt a kellemes jogát kétségessé tegye.