A bécsi rendőrségnek karácsonyfiául mindjárt egy egész – rablógyilkosság jutott ki. Nem brutális elménczkedés ez. Mert van-e nagyobb diadala a bünüldözés komor munkájában fáradozóknak, mint mikor egy borzalmas büntény tettesét hurokra kerítik?
Kar és lábak nélkül, ruhakosárba gyömöszölve találtak nemrég a Brigittenau egyik bérházának lépcsőházában egy holttestet. A pupos Weisz Lujzáé volt. Füléből ki voltak szedve az ékszerek, ujjairól hiányoztak a gyürük, pénztárczája nem volt meg. Rablógyilkosság történt.
És másodnapra megvoltak a gyilkosok. Bartossek Mária varrónő és Cserny Ferencz szabómester már börtönben ülnek. De tagadnak, mindhalálig tagadnak.
Nem segít rajtuk. Az igazságszolgáltatás nyugodtan rámondhatja, hogy ők ennek a rettenetes hidegvérrel és borzongató kegyetlenséggel véghezvitt büntény tettesei.
Végtelenül érdekes, ha végigmegyünk a szinte bravurosnak összegyüjtött bizonyítékok sorozatán, melynek minden egyes szeme ugy fűződik egybe, mint lánczszem a szemhez. Bepillantunk abba a titokzatos mesterségbe, hogy hogyan nyomoz a rendőrség, mint huzza össze mind szükebbre a bünösök körül a hálót, melyből oly sokszor csak az akasztófa alá van menekvés.
És ha még ugy tagadnak.
Kövessük pontról-pontra a nyomozást, milyen következtetések, éles megfigyeléseknek és véletleneknek gondos elmemunkával összerakott mozaikdarabjai…mint általában minden nyomozás. Nem ördögi mesterség egyik sem. szuggeszcziós sugallatokkal és titkos büvös elemekkel telve, hanem csak világos okoskodás és józan kombinálás kell hozzá, Kérdés és felelet. Legfeljebb egyet kell még hozzávegyíteni, hogy Sherlock Holmes professziója tisztán álljon előttünk. Ez a rendőri érzék, amolyan szimatféle: tehetség és hosszu gyakorlat szerzeménye.
… Ott állt tehát a véres kosár a maga borzalmas tartalmával a lépcsőházban. Ki az áldozat? Hogy került oda? Ezek voltak az első kérdések.
Az utcza forgalmas utcza. Reggel még nem volt e helyen a kosár. Délben igen. A detektívek lázasan kutatták át az egész utczát, szomszéd-szomszédasszonyt, üzletest, járókelőt mind végigkérdezték. Senki sem látta,hogy kivülről valaki behozott volna a kérdéses időben egy ruhakosarat. Tehát házbeli tehette ki. Csak ez tetszett valószinünek.
Közben sikerült megállapítani az áldozat kilétét. A rendőrségen két nappal ezelőtt bejelentették, hogy Weisz Lujza varrónő eltünt. Különös ismertető jel: pupos.
A szülőket csakhamar előkerítették, s azok iszonyodva felismerték lányukat a holttestben.
Kikkel barátkozott, kikkel járt a pupos lány? A második kérdés. A szülők emlékezni vélték. Utóbbi időben Lujza barátságot tartott Bartossek Mária varrónővel. Egyezik. Bartossek Mária abban a házban lakott.
A policzisták szeme felvillant. Bekopogtattak a varrónőhöz. Az asszony nyugodtan, szinte csodálkozó arczczal nyitott ajtót. Mit kereshet nála a rendőrség? Sírva fakad a megbotránkozástól, mikor elmondták. De a detektívek nem törődtek vele. Nyomban hozzáfogtak a házkutatáshoz.
Ni, lemosott foltok a padlón. A kémikus szakértő azt mondta rájuk, hogy vérfoltok voltak.
- Mi van abban? – felelte az asszony – csirkét öltünk. Kiderült, hogy Bartossekék nem rég költöztek a lakásba. A szomszédok határozottan emlékeztek, hogy ruhakosárban hozták a könnyebb holmit. Igaz, hogy az egyik ruhakosár olyan mint a másik, de: - feleljen erre Bartossek Mária, hol van a ruháskosár?
- Nincs, - eladtuk, mondta bátran az asszony.
Nagyon gyanus.
Egyszerre csak egy detektív diadalmasan lobogtat egy ujságpapírt. A Kronen Zeitungnak czímlapja volt. De miért örvendezik ennek?...A pupos leány holtteste a Kronen Zeitung papírjaival volt betakarva. November 18-24-iki példányokkal. A 19-iknek azonban hiányzott a czímlapja. Odasiettek a lakásban talált letépett czímlapon a kosárból kiszedett megfelelő laphoz. A tépés helyén a szélek egészen összeillettek.
Íme van már döntő bizonyíték. De előkerült más is. A holttest alá szőnyeg volt téve, hogy vére ki ne folyjon. A szőnyeg másik darabja – ez is ugy tépve volt – megkerült a konyhában.
Tovább, tovább! A tüzhelyet is át kell kutatni. Sok hamu volt benne. Előkaparták. Apró csontokat találtak köztük.
- Csirkecsontok! – mondotta a gyilkos asszony. – Emberi csontok! – vágta rá a rögtön odahívott antrhopológus. De lám, gyöngyházgombok a hamuban.
- A Lujza téli kabátjáról! – agnoszkálták a szülők. Kell ennél több bizonyíték?! Kell-e még beismerés hozzá?! Nem.
A látszólag néma, s ugy magukban talán semmitmondó corpus deliktik jobban vádolják meg a bünösöket, mintha maguk vádolnák meg a bünösöket, mintha maguk vádolnák meg magukat.
Egyáltalán a mai büntető igazságszolgáltatás nem is veszi fontosnak a beismerő vallomást. Minden elítéltetésnek a beismerésen kívüli bizonyítékokon kell alapulnia. Hiába jön valaki ma a rendőrséghez, s vádolja meg magát, s ha még ugy könyörög, hogy tartóztassák le egy kicsit. Ez tudniillik télen nagyon kapós. Előbb a rendőrség körültapogatja az ügyet, csakugyan sikkasztott, lopott-e a magát ezzel megvádoló, csak akkor jut be a delikvens a jól fütött czellába.
Mert akadt elég eset, a mikor csuful rá akarták szedni a rendőrséget. A Koronaherczeg-utczában ezelőtt néhány évvel például betörés történt. Egy ékszerüzletet fosztottak ki. A betörők jól végezték dolgukat, mert alaposan eltüntek.
Egy szép nap jött egy távirat:
„A Koronaherczeg-utczai betörést én csináltam. Ne kutassanak tovább. Meguntam a csatangolást. Esti fiumei-gyorssal jövök, várjanak. Gottlieb.”
Gottliebet ismerték a detektívek és hamarosan megtalálták a fiumei gyorsból kiszálló közönség között.
- Igazából maga csinálta ezt a betörést? – kérdezték.
- Én, persze, hogy én! – felelte vidáman a betörő.
Végül kiderült, hogy semmi köze se volt hozzá. A furfangos tolvaj azonban egy kis időre pihenni akart. A börtönben tudvalevőleg tiszta ágy van, s a koszt is türhető az olyan éhenkórásznak.
Tehát éppenséggel nem fordul meg semmi bünügy azon, hogy van-e beismerés vagy nincs. Természetesen nem is árt, ha megvan az is.
Valamikor azonban egészen másképp volt. A híres középkorban bajosan volt valaki halálra ítélhető, ha nem ismert be. De segítettek rajta. Jöttek a kinzókamrák, a borzasztó testi torturák….mig magára nem vállalta a legártatlanabbja akár az apagyilkosságot is.