Dtum
Login with Facebookk
1911 | Január

A VAS EMBER

Az osztrák-magyar államvasutak bányáinak igazgatóságánál egy felügyelőnek 50-ik születése napját ünneplik. Elég mindennapos ötlet volna, ha az az ünneplés az ünnepelttől magától eredne s ha azt az urat nem az isseni Iszer Károlynak hívnák. Így az eset egészen különössé és közérdeküvé válik.


Szokásos sablon azon alkalmakkor azzal folytatni, hogy: 50 év bizony nagy idő! Itt ez a sablon nem csak kopott, de egyenesen lehetetlen volna. Aki ránéz Iszer Károlyra, az elsősorban nem hiszi el, hogy 50 éves és ha a végin meggyőződik róla, nagyot bámul.


Alig pár nap előtt ültem a szobájában, valami sportügyet tárgyalva. Közben elkezdett csengetni a telefon s ő beszélgetett rajta. Nyugodtan figyelhettem. Az arca ránctalan. A szemei élénken csillognak. A hangja érces. A termete daliás. A szokatlanul erős fej a domború homlokkal s az éles tekintettel szinte bűvölően hat. Az ember érzi, hogy nem közönséges halandó áll előtte. Az egész lénye kiabálja, hogy azok közül való, akiknek a szervezete, akaratereje és esze vas.

 

Mikor kilépünk tőle, az előszobájában mindenféle vasból való ipari készítményekre esik a szemünk: szeszélyes hajlású, ismeretlen rendeltetésű experimentumai ezek a vasbányászatnak és az ember kísértésbe esik azt hinni, hogy az a vas ember odabent hajlítgatta ilyen kapriciózus görbére ezeket a vasakat, hogy az erejét néhanapján kipróbálja rajtuk.


Kedves hivatásunk lenne nekünk, sportlapoknak, az ő érdemeit elősorolni Kitellene belőlük egy jó árkus. Elmondhatnánk, hogy a BTC az ő műve ő alapította és ő építette nagyra; - hogy a football meghonosítása az ő műve és egész litániát lehetne összeeszkábálni arról, hogy mi minden sportintézmény az ő műve. E helyett egyszerűbb azt mondani pár szóval, hogy 25 év óta nem történt Magyarországon olyan testnevelési esemény, amiben az ő keze építőleg, nevelőleg, bírálólag vagy korholólag benne ne lett volna.


Munkája révén sok öröm érte. Megéli kedvenc eszméinek virágzását. Fejlődésüket ma is elősegíti. Érte azonban nem egy csalódás is. Biztosan fáj neki, de sokkal acélosabb lélek semhogy elkeseredne miatta.


A mi fiatal korunkban az 50 év csakugyan nagy idő volt. Roskatag, ősz emberek üldögéltek fáradtan annak a nehéz számnak a határkövén. Ma egy üde arcu ifju áll elénk Iszer Károlyban, aki nevetve hirdeti, hogy az az öreg kor a testgyakorlással elvesztette bázisát; kitolódtak vele a fiatalság korhatárai. Ime, ő az eleven példa rá. És amikor mi itt állunk körülötte ünneplő szívvel, kérjük a világot, vessen rohanás közben egy pillantást rá. Érdemes megtanulni tőle, hogy miként kell élni.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98