Dtum
Login with Facebookk
1911 | Július

Roueni millenáris ünnepségek

Fényes ünnepségek szinhelye ez idő szerint Rouen az egykori franczia tartomány, Normandia fővárosa. Ezeréves évfordulóját üli a város és a szomszédos hat département (Seine Inférieure, Manche, Calvados, Eure, Eure et Loir, Orne), vagyis Francziaország északi, normandi területe, annak, hogy Rollo normann vezér hazát szerzett és alapitott népének, a norvég partokról lerajzolt, normann néven világhirűvé vált skandináv néptörzsnek.

 

A millenium, a melyet most ülnek a hős normannok mai, elfrancziásodott ivadékai, nagyon különbözik attól a milleniumtól, a melyet hazánk ünnepelt másfél évtizeddel ezelőtt. Nekünk, a kik körülbelül egyidőben jelentünk meg Európában a normannokkal, sikerült nemzetnek maradnunk ezer éven át, mig a normann nemzet eltűnt, jóformán csak neve maradt fenn a kegyeletes utódok emlékében.

 

Mi állami létünk ezeréves évfordulóját ültük 1896-ban, míg Rouen és a départementokra szétdarabolt Normandia lakossága csupán letelepedésének ezeréves évfordulójáról emlékezik meg a most lefolyó ünnepségek során.

 

Ha azonban ettől az egy, igen lényeges ponttól eltekintünk, számos közös vonást tálalunk a két évforduló között, s egy dolog mindenesetre bizonyos: az, hogy mi magyarok a legőszintébb rokonszenvvel nézzük a távolból a franczia nemzet egy töredékének kegyeletes megemlékezését azokról a dicső ősökről, a kik ugyanakkor hódítottak fegyverrel hazát maguk és utódaik számára, a mikor a mi őseink.

 


Normandia alapítója Rollo vezér volt, a kinek szobra ott áll a St.-Ouen templom czimetériumában, Rouen város közepén, a Hotel de Vilie tőszomszédságában. Már előtte is intéztek normann törzsek támadást Észak-Francziaország ellen, azonban az ő kitartása, vitézsége és bölcsessége s különösen az a tény, hogy felvette a kereszténységet, tette lehetővé népének megmaradását a meghódított területen. Ezért az ő szobra körül folyt le az ünnepségek jelentékeny része.


A normannok, mint nevök is mutatja (Nordmann), északról, egyidőben a magyarokkal mint a népvándorlás utolsó hullámai jutottak el az európai kultura területére. Vad, kegyetlen, pogány nép voltak eredetileg; félelmes kalózok a tengeren és rettenthetetlen harczosok a szárazföldön. Grönlandtól Moszkváig és Szicziliáig fenmaradt emléke a normann névnek; Angliának meghódítása és a nyugati kulturával való szoros kapcsolatba hozatala ép ugy az ő nevükhöz fűződik, mint az orosz birodalom csiráját alkotó kievi és novgorodi fejedelemségek megalapítása.

 

Méltán lehet tehát büszke Normandia népe őseire. De csodálatosnak tűnik fel különösen előttünk, magyarok előtt, hogy ez a hős nép faji karakterét mindenütt, a hol hódítóként megjelent, feladta: Normandiában francziává, Moszkvában oroszszá, Britanniában angollá s Sziciliában olaszszá alakult át.

 

Azt a szívós ragaszkodást nyelvéhez és fajához, a mely a magyart annyira jellemzi, a normannban nem találjuk meg; de talán épen az a germán, faj nagy sikereinek a titka, hogy mindenütt képes gyökeret verni, akklimatizálódni, környezetéhez áthasonulni. A magyar inkább beolvasztó s a germán általában inkább beolvadó képességgel bír.


A kitűnő hajós normannokat hosszukás bárkáik, jó szél mellett, három-négy nap alatt átröpítették Norvégia partjairól Francziaországba. A vezér hajóját sárkány vagy más szörnyeteg képmása díszítette. Egy ilyen sárkány-hajó, a Drakar, látható a mostani ünnepségek alkalmával Rouenban, a rue Jeanne d'Arc bejáratánál.

 

De a normann kalóz, ha partra szállt, ép ugy meg tudta ülni a lovat, mint az evezőpadot. Bergevin rajza hű képét nyújtja a normann lovas vezérnek a hódítás idejében. Normandia partvidéke különösen kedves kikötőhelye volt a kalóznépnek. Gazdag püspökségek és apátságok terültek itt el és a normann, ki fanatikus pogány volt s Wotan kultuszát űzte, előszeretettel pusztította és rabolta a gyűlölt kereszténységnek templomait és papjainak vagyonát.

 

A védtelent többnyire békén hagyta, de pap és szerzetes nem talált nála kíméletre. Egy vad harczi daluk szerint: „Misét tartottunk mi is, de karddal; hajnalban kezdődött s az alkony vetett neki véget”. Vakmerőségük nem ismert határt 885-ben hétszáz bárkán és 30,000 harczossal egész Párisig evezett föl a Szajna habjain a két legderekabb normann vezér, Rolló és Szigfrid, mintán Normandiát már háromszor feldúltak s hadaikkal egész Burgundiáig elhatoltak.

 

Páris ostroma a fénypontja a normann vitézségnek. Bár kezdetleges ostromeszközeikkel az erős falakat áttörni képtelenek voltak, éhség és dögvész kezükre játszották volna a fővárost, ha Vastag Károly, a frank császár, hétszáz font ezüsttel meg nem váltja a már egy éven át tartott ostromot s át nem engedi az ostromlóknak a termékeny Burgundiát kizsákmányolás végett.

 

A szégyenletes kötést a párisiak vonakodtak ratifikálni s megtagadták az utat a hajóknak a Szajnán való átvonulására, hogy Burgundiába juthassanak. Ekkor előállt a sajátságos látvány: a normannok, becsülettel meg akarván tartani a szerződést, partra húzták hajóikat s a szárazon át vonszolták Páris falai körül, hogy a túlsó oldalon ismét vízre bocsássák őket.


A zsákmány azonban a folytonos dúlás következtében mind soványabbá vált. Elérkezett az ideje, hogy a kalózok és rablók, ha megélni akartak, zsákmányolás helyett magok is munkához lássanak. Visszatérni terméketlen hazájukba alig volt kedvükre. Miként a magyarokat, akkép a normannokat sem a munka szeretete és megbecsülése, hanem a kényszerűség vitte reá, hogy földmíveléshez fogjanak.

 

Rollo vezérnek, a ki oly óriási termetű volt, hogy lovat maga alá nem talált (ezért gyalogjáró, „marcheur” volt a mellékneve), sikerűlt ugyan 876-ban Rouen városát, a püspöki székhelyt bevennie s ott állandó tanyát ütnie, népét azonban letelepítenie, békés foglalkozásra szoktatnia igen nehéz feladat volt. Elhatározta ezért, hogy a frank királylyal, Együgyű Károlylyal megbékül s a részéről átengedendő terület népének állandó otthonná alakítja át.

 

Egész északi Francziaországot, Bretagne-al, követelte a királytól népe számára. A Saint-Clair-snr-Epte-ben, 911-ben kötött szerződés tényleg biztosította a normannoknak Észak-Francziaország jelentékeny részét; a szerződés egyik pontja a kereszténység felvételét kötötte ki, melyet Rollo híven teljesített; 912-ben megkereszteltette magát s ünnepélyesen elismerte Károlyt hűbérurának.

 

A legenda szerint a hűbéri eskü letétele alkalmával az óriás termetű Rollo, a helyett hogy lehajolt volna, hogy a király saruját a hódolati csókkal illesse, azt magához emelte, úgy, hogy a szánalmas, vézna király, környezetének nagy mulatságára, hanyatt vágta magát.


Így lépett Rollo bölcsessége folytán a normann nép a békés fejlődés és czivilizáczió útjára. A sokkal magasabb kultura azonban a barbárt csakhamar teljesen lenyűgözte; a franczia nyelv és szokások léptek rövid idő alatt a Skandináviából hozottak helyére. A mikor Normandia fejedelme, Hódító Vilmos másfél század mulva, 1066-bau megjelent az angol partokon, népe már csak a franczia nyelvet értette és beszélte.

 

Ettől kezdve Rouen urai és Normandia fejedelmei egyszersmind angol királyok; de ezekkel a normann hódítókkal újra ismétlődött az előző példa: franczia nyelvű és érzésű nép a hódított területen rövid másfél század alatt angol nyelvűvé és érzésűvé alakultn át.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Rollo herczeg szobra  A régi őrtorony, ahol Jeanne D'arc 1431-ben fogva volt A roueni dóm A nagy őrtorony A Drakon hajó egy diadalkapun
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98