Dtum
Login with Facebookk
1911 | Május

Amerikai levél. Irta: erdőbaktai Gottesmann Raoul

Chicago, 1911 ápr.14.


Woodstreeti lakásom ablakaiból egy kolosszális méretü tribünt lehet látni. Ugyanis csaknem a szomszédságomban van a Base Ball Liga versenypályája. Nagyon megörültem, mikor felfedeztem, hogy mily közel jutottam az egyik leghatalmasabb chicagoi embersport gócponthoz és lestem az alkalmat, hogy tanuja lehessek egy nevezetesebb szabadtéri sporteseménynek.


Tegnap reggel szokatlan élénkséget tapasztaltam a pálya előtt. Emberek csoportosultak ott és a nyitott kapukon át sürün özönlöttek befelé. Megtudtam, hogy az nap délután 3 órakori veendik kezdetüket a base ball liga mérkőzések s a nép azért tódul ily korán, hogy a pár centes olcsó helyeken jó pontot foglaljon le. Akartam venni ülőhelyet, de már nem volt.

 

Nem lévén kedvem egy ismeretlen gyönyörűség kedvéért öt óráig strázsálni az állóhelyen egy téglarakást, lemondtam arról, hogy a megnyitó mérkőzést láthassam. A kora délutáni órákban egyre növekvő moraj jelezte, hogy a nézőtér gyönyörűen telik. Félkettőkor egy rezesbanda muzsikálni kezdett s az édes melódiáju pattogó amerikai dalok – no meg a szép tavaszi napfény is – lecsábitottak az emeletről.

 

Az utcán sétálva, több spekulánst is találtam, akik előre vett jegyeket jó haszonnal árusitottak. 50 cent ráfizetéssel vásároltam egy ülőhelyet és belejtettem a kapun.
Noha a drágább helyek nem voltak sürün ellepve, a pálya körül mégis szédületesen nagy tömeg szorongott: 30,000 ember, mint másnap a lapokban olvastam. Csaknem minden néző papirszócsövel volt ellátva és pedig kék vagy vörös szinűvel.

 

Az előbbiek a chicagoi teamért hevültek, míg a vörösek a st-louisis Cardinálisok párthivei voltak. Már most aztán el lehet képzelni azt a rettenetes lármát, amit egy-egy akciónál pro és kontra 30,000 torok itt kiejtett. Minthogy a játék szabályai előttem ismeretlenek voltak, egy mellettem ülő uri embert kértem fel, hogy a mérkőzés kezdete előtt rövid előadást tartson számomra”bevezetés a base ball elméletébe” cimen, „különös tekintettel egy zöldhasu európaira.”

 

A gentleman szivesen és lelkesen belefogott a magyarázásba s husz perc mulva már annyira belebolondultam az elsorolt szabályok utvesztőjébe, hogy rimánkodni kezdtem: „Mister, hagyja abba, már mindent fényesen értek.” Ugy látszott, hogy aki ezzel a játékkal tisztában akar lenni, annak itt kell születnie és a szabályokat a dajka-tejjel kell magába szivnia.


De amikor a játék megkezdődött, a homály némileg eloszlott előlem. Egyre jobban kialakult előttem e játék karaktere s csakhamar rájöttem, hogy az egész nem más, mint egy raffinált lougo nieta. (Vulgo: laufméta.) Istenem, kinek jutott volna nálunk eszébe futó-métát fizető publikum előtt játszani? Megpróbálom, habár csak körvonalozva, képét nyujtani egy base ball mérkőzésnek.

 

Az alábbi ábra szolgáljon némi segitő eszközül:


A fekete és a fehér körök a két párt játékosait jelzik. Az egyik team (rajzunkon a fekete pontok) beáll a pályára, melynek egyik felében egy rombusz van. E rombusz egy-egy oldala 36 láb, vagyis körülbelül 11 méter. Az idomnak ama sarka, melynél a 2. számu játékos áll, kilenc lábnyira van a pálya szélétől. Magának a pályának a méretei nincsenek adva. Tetszés szerinti lehet, csak a rombuszra és előtte a labda kiütésére legyen hely.


Az 1. számu fekete játékos a pitcher, vagyis a dobó (adogató). A kőkemény labdát ugy igyekszik a catcher (2.) felé dobni, hogy ő azt elkaphassa. Az ellenpárt játékosai a vonalon álldogálnak és egymás után lépnek egy yarddal a catcher elé egy ütővel. Feladatuk az, hogy a pitcher által dobott labdát a catcher elöl elüssék jó messze, lehetőleg a central fielderek (8. és9.) felé, hogy az minél később kerüljön vissza a rombuszba s hogy nekik idejük legyen azalatt a I. baseig, vagy még tovább a II. és III. baseig és onnan haza rohanni.

 

A base-t egy homkzsák jelzi, melyet ha elérnek, már nem lehet őket a labdával megérinteni. E miatt – szorulhelyzetben, - a base előtt gyakran hasravágódtnak, hogy legalább a körmük hegye érje el a zsákot, mert ha előbb megütik a labdával, az nyert gome-t jelent s utána helycsere következik. Mindenkinek háromszor van joga a pitcher által dobott labda elütését megkisérelni. Az elsőjátékos még nem rohanhat, de a második ütésnél már meg lehet kezdeni a futást az első base felé. Ha a labdát sikerül jól kiütni, a három base-en át egyszerre haza is lehet rohanni.

 

Ez a legszebb trükk: a home rount, melyet mindig óriási zsivaj kisér. A belső játékosok persze igyekeznek a futókat futás közben a labdával megérinteni. Ezért áll minden base mellett egy-egy játékos (first, second és third baseman) és ezért áll a kiütött labda irányában még négy ember, a left és right fielder (6. és 7.), továbbá a két centrei fielder (8. és 9.)


Legtöbb függ a belső párt részéről, a pitchertől és a catchertől. Az előbbinek a labdát egyenesen a catcher hossztengelye irányában kell dobnia, hogy könnyen elfoghassa és iszonyú erővel, hogy elütni nehéz legyen.

 

Minthogy a labda kőkemény és rendkivül erősen jön, a catcher balkezén párnázott keztyüt visel, ezzel nyúl a labda alá s jobbját felülről helyezi rá, hogy ki ne csusszék a kezéből. catchert, ha nem kapja el, a labda rendesen eltalálja s e miatt elöl párnázott plasztront, fején pedig olyan sisakot viselnek mint a törvivók maszkja. Minthogy a catcher könnyen megsérül, mindkét párt tart készen egy tartalékost, akik a sarokba helyezett emelvényen (A) várnak. Velük együtt egy-egy csapat 10 emberből áll, de csak9 játszhatik.


De amit itt elmondtam, az csak a fő váza a játéknak, mely game-ekre megy és pedig 9 game-ra. Van azonkivül számos dolog, amit a középen álló biró (x) vesz számitásba. Legérdekesebb az, hogy ezt a nem is nagyon izgató játékot mennyire kedveli itt a közönség. Ezt a mérkőzést, melyet láttam, maga a chicagoi polgármester, Harrison nyitotta meg az által, hogy a labdát páholyából a mezőnybe dobta. De az a tisztesség csak a szezonnyitó mérkőzésnek jár ki. (Washingtonban a szezonnyitó labdát maga Taft elnök hajitotta el.)


Mihelyt a játék elkezdődik, a zenekar belevág a himnuszba. 30,000 trombitán keresztül harsog a dicséret, a szitok, és a biztatás. A hölgyek zászlókat lengetnek és a kedélyes elem a zenekar taktusait dzsiggelve veri ki a deszkán.


A base ball játékot itt két szövetség szervezi és pedig az American League és a National League. Mindkét ligának számtalan egylete van. És amit legjobban bámulok, a játékosok csaknem mind professzionisták. A két liga tagjai bajnoki mérkőzéseket játszanak, a két bajnokcsapat aztán a világ bajnokságát dönti el egymás között. Ugy hirlik, hogy az idén a japánok is részt akarnak venni a világbajnoki cimért folyó tusában.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98