Néhány héttel ezelőtt az egész magyar sajtó, de még a külföldi lapok is komolyan foglalkoztak Valeán Trinával, egy fiatal oláh leánynyal, a kiről, mint valami csodalényről írtak czikket. A közleményekben arról volt szó, hogy Valeán Trina, mint valami hatalmas mágnes, magához vonz mindent, még olyan tárgyakat is, a melyekre a mágnesnek nincsen hatása. Arról is szólnak a feltünés keltő hírek, hogy a merre Trina jár: széndarabok röpködnek, fák ágai hajlanak feléje; azonkivül kövek és fadarabok gurulnak utána.

Kőrösbányán és vidékén azt hitték az emberek, hogy a kis Trina az ördöggel czimborál, vagy még annál is rosszabbat: hogy a leány valóságos boszorkány. Trina helyzete már-már elviselhetetlenné vált. Sokan féltek tőle, sokan gunyoltá, ugy hogy a kis szerencsétlen kis oláh fáta közel volt az öngyilkossághoz. Időközben pedig meglátogatták a budapesti nagy napilapok tudósitói és a közleményeik alapján napokig egyébről nem is beszéltek, mint a „delejes” csodaleányról

Valeán Trinát végre is zárdába vitték és ott orvosi megfigyelés alá helyezték. Erről a világraszóló csodáról végre a Tolnai Világlapja is közvetlenül akart meggyőződét szerezni és ezért – képünk jobb sarkában látható – Kratochwill Alfonz főtisztelendő ur jóvoltából a kis Trinát Budapestre hozattuk és három kiváló orvossal: Marovcsik Géza, Schalbó Antal és Honrád Benő kassai egyetemi tanárokkal megvizsgáltattuk, a kik egyértelmüen megállapították, hogy Valeán Trina olyan természetfeletti delejes erővel bír, hogy nemcsak fa- és széndarabokat, hanem sokkal sulyosabb tárgyakat is vonz maga felé.

Kételkedtünk a világhirű professzorok szavaiban és hogy még jobban meggyőződjünk az igazságról, elvittük Trinát a Teleky-térre, - a budapesti zsibvásárra – a hol sok mindenféle lim-lom van felhalmozva. És ekkor majdnem kővé meredtünk a csodálkozástól. Mint a fenti igen sikerült fényképfelvételünkön is látható, a csoda megtörtént.

A mint a kis oláh leány elhaladt a zsibárusbódék között: egyszerre, szinte lavinaszerüleg megindult Trina felé minden a mi a bódékban föl volt halmozva: asztal, szék, szekrény, kancsó, czipő,mozsártörő, ruhakosár, lópokrócz, sőt még a földre erősített lámpaoszlopok is feléje hajoltak. Valeán Trina meg se rémült nagyon és védekezésül csak a kezét emelte fel és ezáltal a felé dülő, guruló és repülő tárgyak lepotyogtak melléje a földre, ugy hogy a kis Trinának szerencsére baja nem történt. Trinát nem engedtük tovább mert attól féltünk, hogy a bódék is mind feléje dülnek és reméljük,hogy az egész dolgot nem méltóztatnak komolyan venni, hiszen itt van – itt – az április elseje.