Óriási diadala volt Prágában a magyar pengének. Öt magyar vivó indult a cseh kardbajnokságban és mind az öt bejutott a nyolcas döntőbe. Képzelhető, hogy milyen rettenetes küzdelembe került ez a magyar vivóknak – a cseh zsüri ellen.

A döntőben még keservesebben ment a dolog. Goppoldra „ment ki’ a pakli, csak az ő testén keresztül lehetett győzni, a jeles cseh Holubár testét pedig féltő gonddal őrizte a zsüri. Földes például nyolc tiszta tusst adott neki és csak hármat ismertek el belőle. A döntő tuss egy hatalmas fej-riposzt volt, „Goppold tuss!” – jelentette ki rá vállvonogatva, indignált hangon a zsüri elnök. „ Goppold tuss!” – mondta ujra leverten és szabadkozva, mint a ki nem tehet róla.

A magyar vívók közül Palotai-Kovácsot nyomták el legjobban. Rövid ideig türte a nem létező tussok sulyát, de mert az ő idegei sincsenek drótkötélből, ugy sietett a bajon, hogy maga vette át a zsürielnök előkelő szerepét.

Itélt, magyarázott, leintett, vitatkozott. A zsürit annyira meglepte Palotay-Kovács határozott fellépése, hogy zavarában akceptálta számfeletti zsüri tagnak a saját mérkőzéseire. Egye erősen kétes tussnál azonban, hogy véget vessenek a szokatlan zsüriskedésnek, cseh nyelvre fordították át a vitatkozást.

Palotai-Kovács néhány pillanatig némán szemlélte a szeretetreméltó társaságot, aztán méltatlankodó, szinte szemrehányó hangon megszólalt:
- Pardon messierus, je ne vous comprends pas (Pardon uraim, nem értem.)