A MAC mult vasárnapi versenyén itt járt amerikai atléta-gárda egyik legérdekesebb alakja mindenesetre George Horine volt a magasugrás világrekordere. Horine ugyan jelenleg nincs abban a nagy formában, mely őt otthon, Amerikában világrekordok elérésére képessé tette. Stockholmban, Berlinben s Bécsben az 1.90 métert nem tudta megugrani, aminek oka a sok utazás és versenyzés okozta kimerültségben keresendő, mindazonáltal az ő nagy kvalitásai és reformot jelentő, Budapesten méltán megcsodált speciális ugróstilusa indokolttá teszik, hogy személyével az alábbi cikkben foglalkozzunk.

G. Horine, a stanfordi egyetem hallgatója aki megjavította a M. Sweney hosszuéletű magasugró világrekordját, kétségtelenül a világ legkiválóbb atlétáiknak egyike. Horine mondhatni teljesen egyedül tanult meg ugrani az általa feltalált s a tökéletesség legmagasabb fokára emelt speciális stilussal. Szerinte P. Adams, Grumpelt vagy Erickson nagyobb ugróképességük folytán az ő stilusával sokkal nagyobb magasságot képesek voltának el-elérni.

„A new-yorki ugrók eredményei nagyon megleptek – mondja a kaliforniai Horine, - láttam, hogy azok sokkal rugalmasabbak mint én, stilusukban azonban egy nagy hibát találtam: ugrás közben a léc felett fejük magasabban van, mint a lábuk. A magasugrás tanulmányozása közben rájöttem arra, hogy legeredményesebb az ugrás, ha a törzs alacsonyabban van a léc felett, mint a lábak. Szerintem ugyanis a léc feletti helyzetben a lábaknak magasabban kell lenniök, mint a test bármely részének.

Hosszas gyakorlásnak köszönhetem, hogy a legjobb ugró-stilus birtokosa lettem, mert eredményeim csak stilusom jóságának tudom be. Milyen lenne az ideális magasugró? Kétféle ugró van: természetes ugróképességgel megáldott és stilussal ugró. Adams, Erickson vagy Grumpelt rugalmasabb vagyis tehetségesebb, de én jobb stilusomnál fogva nagyobb magasságot tudok átugrani. Ha az említettek valamelyikének rugalmassága az én stilusommal kombinálható volna, bámulatos eredményeket lehetnek elérni.”

Horine – mint szavaiból láthatjuk – a milyen bámulatos tehetség, oly szerény is. Cseppet sem öntelt azért, hogy egy 17 évig fennálló megjavíthatatlannak tartott világrekordot nem csak megjavított, de arra ráduplázva olyan rekordot teremtett, mely igazán bámulatba ejt. A fiatal kaliforniai állhatatosan ragaszkodik kitüzött céljához s annak elérésére szisztematikusan dolgozik; természetesen képességének s elérhető eredményeinek tudatában. Dicsőségének tetőpontján Hornie ép oly fáradhatatlanul készül s trenirozik, mint addig, jól tudván, hogy képességeinek határát még nem érte el.