Évekkel ezelőtt az olaszok kincses márványtermő földjén, Carrarában járt a franczia szobrászoknak világhírű mestere, Rodin, hogy ellenőrizze több szobrának márványba faragását. Ugyanakkor, mint máskor is csaknem mindég, rengeteg szobrát faragták Carrarában a föld minden nácziójabeli szobrászának.

Rodin nagy figyelemmel nézegette ezeket, alaposan megkritizált minden egyeset, s nyílt, egyenes, sokszor a kiméletlenségig őszinte kritikáit mohón szitták magukba a társaságába sereglett művészek és esztetikusok, hogy azokból művészeti igazságokat, törvényeket kovácsoljanak. Szemléje közben a magyar szobrok közül néhány különösen figyelmessé tette és ezekről nagy lelkesedéssel valóságos előadást tartott.

Igazi, istenáldotta művész – mondotta többek között – a ki ezeket alkotta, nem pedig mesterember, mint legtöbbje, a ki művésznek vallja magát; mert ezekből kiérzem a művész lelkét is és nemcsak a technikai tudás készségét, a megcsinálás módjának raffináltságát, virtuozitását látom bennök. Előadása után a szobrok alkotójának neve után kérdezősködött Rodin, s a magyarok örömmel mondották meg néki, hogy a művész, a kit ő hosszasan dicsőitett, Zala György.

Rodinnek Zala Györgyről ez a kritikája most kerül először a nagy nyilvánosság elé, a mikor Zala Györgyöt magát és műtermét képekben megismertetjük, műszerető és művészetet kedvelő közönségünkkel.

Zala műterme a Stefánia- és István-út sarkán áll és nemcsak Magyarországnak, se az egész kontinensnek leghatalmasabb, legszebb műterme. Az atelier pompás művészi díszítésű homlokzata és az épületet övező kert dús zöld bokrai és a pompázó rózsák közül elő-elő tünedező antik szobrok nyomban elárulják, hogy a háznak valamelyik művészfejedelem az ura. Ebbeli hitünk mindjobban beigazolódik, a hogy a kapun belépünk.

A bejáróban a medici-i Venusz kecses szobra bilincseli le mindjárt figyelmünket, s az atelier hallja meg épen telistele művészettel. A falakon régi mesterek remekműveinek ugyancsak remek másolatai, egyik sarokban a nürnbergi Madonnának fából faragott szobra, a másikban üvegszekrényben antik muzeális szobrocskák, a mi mind azt bizonyítja, hogy Zala György az igazi klaszszikus művészetnek a kedvelője, híve.