A zárt ülés a szokásos időtöltéssel múlt el, s az ujra megnyitott nyilt ülésen hitelesítették a jegyzőkönyvet s kitüzték a következő ülésre az elnök-választást, melyet sikerült is kisebb-nagyobb balesetek után elintézni. Az ellenzék nem vett részt a szavazásban, s a jelenlevő munkapártiak 210 szavazattal egyhanguan elnökké választották gr. Tisza Istvánt.

Gróf Tisza István a következő beszéddel foglalta el az elnöki széket:
- A midőn először intéztem szavaimat a tisztelt Házhoz erről a helyről, hogy köszönetet fejezzek ki a rám nézve annyira megtisztelő megválasztásomért, egészen a rám ruházott föladat magasztos volta és kötelességem nagyságának érzete dominálja lelkemet.
Nagy és magasztos hivatás vár a képviselőház elnökére rendes körülmények közt is; hatványozottan érzem ez állás hivatásának szent voltát és kötelességének nagyságát a mai szomoru válságos idők közepette, a midőn immár hosszú idő óta tehetetlenségre van a képviselőház kárhoztatva, a midőn veszedelemben forog a magyar nemzet önrendelkezése, a mikor koczkán van nemzetünknek minden legdrágább kincse..

Hogy helyes utat választott a Ház bölcsessége, amidőn e magasztos föladatot az én kezembe tette le, azt én nem vagyok hivatva birálni. Arról azonban biztosíthatom a tisztelt Házat, hogy egy becsületes ember egész kötelességtudatával és egész felelősségérzetével fogok föladatom megoldásához., egy oly emberével, a ki szivének minden lüktetésével, lelkének minden vibráló gondolatával és érzésével csügg a magyar képviselőházon, a ki szereti és tiszteli és becsüli azt, nemcsak mint alkotmányos szabadság és a szabadelvü haladás intézményét, de a mi még ennél is százszorta fontosabb: mint a magyar nemzeti élet palládiumát.

A mi nemzetünknek, t. Ház ez a szerv áll rendelkezésére: a mi testünk organizmusa ebben a szervében folytathat organikus életet, ebben fejezheti ki akaratát, ebben cselekedhetik. És épen ezért ennek a szervnek épségben való föntartása s mentől nagyobb hatalomban, díszben, tekintélyben és fényben való részesítése szent kötelessége minden magyar embernek.
Közös tehát ez a föladat a Ház minden tagjára nézve, de elsősorban az elnök vállaira nehezedik. S én t. Ház, ebben az ünnepies pillanatban azt a fogadalmat teszem önök előtt, hogy ezt a kötelességet szolgálni fogom teljes odaadással, nem ismerve ingadozást, habozást és félelmet, nem ismerve semmi egyebet a kerek világon, mint lelkiismeretem parancsszavát.
T. Ház! Bármilyen sötétnek lássék is a jelen ebben a tekintetben, engem egy körülmény mégis megnyugtat. Ez a körülmény az, hogy nincs a képviselőháznak egyetlen egy olyan árnyalata sem, - majdnem azt merném állítani, nincs a képviselőháznak egyetlen olyan tagja sem, a ki már ki ne fejezte volna az obstrukczió elitélését, a kik már részt nem vett volna az obstrukczió elleni küzdelemben, a ki más ne azonosította volna magát olyan házszabályreformokkal, a melyek ennek a közdelemnek győzelmes végét jelentik.

És bármennyire zavarosnak lássék a jelen, nem hiszem, hogy a Háznak azon t. tagjai, kik a közelmultban akkor, midőn a többségre háramló közvetlen felelősség ő reájuk háramlott, férfiasan kivették részüket ebből a küzdelemből, hogy a Háznak ezen tagjai is annyira megfeledkezhetnének arról a multjukról, a mely felelősségérzetük tudatában erre a térre vitte őket, hogy útját állják egy olyan törekvésnek, a mely a magyar parlament szanálására vezethetne és ezen az uton egy jobb és szebb jövő felé vihetné a nemzetet.