A robbantószerek erejének mérése
A robbantóanyagok kezelése igen nagy gyakorlatot és nagy tudást követel azoktól, a kiknek hivatásuk a robbantóanyagokkal való munka. Bányák üzemében, alagutépitésnél, mindenütt, a hol dinamit, ekrazit, titanit, czeddit vagy bármely robbantóanyag használatával halad előre a munka, fontos annak az ismerete, hogy mekkora a robbantószer ereje. Nemcsak azért, hogy a kijelölt mennyiségű sziklát tényleg szét is zuzza a robbanás, hanem azért is, hogy a drága robbantóanyagból pontosan annyit használjanak el, a mennyi éppen kell, sem többet, mert az kárba megy, vagy tulerős és nem kívánt eredményt okoz, sem kevesebbet mert akkor nem érik el az óhajtott hatást. Ez az oka annak, hogy számtalan módon előzetesen megállapitják a robbantószerek erejét s a fölhasználásában csak annyit alkalmaznak, a mennyi éppen kell. Ilyen mérőszerkezetet mutatunk be itt képünkön.
A szerkezet a howardi (amerikai) egyetem kisérleti udvarán van fölállitva s ezen a készüléken részint a robbantószereket gyártó vállalatok készitményeiről állapitják meg a hatásfokot oly czélból, hogy arról hiteles bizonyitványt adjanak, részint a hallgatók oktatása czéljából végeznek kisérleteket.
A robbanásmérőszerkezet, mint látható, két, egymással szemben álló hatalmas betonfalból áll. A fal szilárdságát növeli a földben mélyen lenyuló alap, a mely a két felmenő faloszlopot alul összefogja. A fal tetején két sin van átfektetve. Az alsó szélestörzsü is le van fektetve lapjára, a másik ezen a lapon van megerősitve. A felső sin teteje hajszálfinom élü és ezen két aczéltömb van elhelyezve olyképpen, hogy mindegyikről két-két oldalt erős aczélkötél lóg le. Ezen az aczélhintán egy erősfalu mozsár függ szabadon, a mely a vékonyélü sinen való felfüggesztés következtében könnyen kimozditható, illetve lengésbe hozható. Ezzel az ingó mozsárral szemben egy másik mozsár van elhelyezve, de ez már rá van rögzitve szilárdan aczélpántokkal egy alacsony, vassinekből készitett kocsira, a mely sineken fut s hátul van egy ütköző bakja, a mely feltartóztatja, ha nekilódul s mint látni fogjuk mindjárt, egyéb rendeltetése is van.
A mérés most már ugy történik, hogy a kipróbálandó robbantóanyag meghatározott mennyiségét belehelyezzük először az ingó mozsárba s ott meggyujtjuk. A robbanás ereje nekilendül a kocsira szerelt mozsárnak, azt hátralöki s nekiszalajtja a hátul lévő ütközőbaknak. Ez az összeütközés az odavezetett elektromos áram segélyével egy kis mutatólapon automatikusan jelzi a lökés erejét. Ez a lökéserő a mozsár sulya és a meggyujtott robbantószer adatából a hatás nagysága megmérhető. Ha pedig a kocsira szerelt mozsárban gyujtjuk meg az előbbi mennyiségü robbantószert, a robbanás ereje a szemben levő lengő mozsarat kilenditi egyensulyi helyzetéből s miután a kilendülés nagysága megmérhető, a mozsár sulya és a robbantószer anyagának mennyisége ismeretes, a hatás nagysága itt is pontosan kiszámitható.
Minden robbantószerből először az egyik, azután a másik mozsárban gyujtanak meg egy bizonyos mennyiséget s külön-külön számitják ki a két esetből nyert adatok alapján a robbantás hatásfokát. Az összehasonlitás teljesen azonos eredményt kell hogy adjon s ha lényeges eltérés van, annak az lehet az oka, hogy a robbantószer nem állandó összetételü.
A kik állandóan ezzel a méréssel foglalkoznak olyan gyakorlatra tesznek szert, hogy puszta látásból, a kilengés nagyságának szemmel való megbecsülése alapján, számitás nélkül is megmondják, hogy egyforma-e a robbantószer összetétele s hogy mekkora a hatásfoka. Azt természetesen, hogy gyenge vagy erős robbantószert vizsgálnak-e a kétféle módon, a kisebb gyakorlatu emberek is azonnal látják. A kisérletek megmutatják, hogy egy köbméter sziklaanyag robbantásához milyen mennyiségü robbantóanyagra van szükség.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!