Dtum
Login with Facebookk
1912 | Március

A földmívelésért

Még a legegyszerűbb embernek is van háztartási számadása.
A ki számadás, vagy mondjuk számítás nélkül él, – de sokszor arra ébred, hogy még a sok is kevés lenne. Hát még a szükös kereset? Milyen egyszerre elfogy. Ha egyes embernek van háztartási számítása, hát még az egész országnak. Rendesen egy pár hónapig tárgyalja azt az országgyűlés, s egy pár hónap alatt állítják össze a miniszteriumokban. 

Az bizonyos, hogy az ez évi földmívelésügyi költségvetési előirányzatban a mult évi költségvetéshez képest fokozottabb gondoskodás történt a földmívelés érdekében. A mi egészen természetes. Gróf Serényi Béla kiadta a jelszót: „Többet kell termelni.” Ennek a jelszónak érdekében az államnak kell előljárni példával. 

Semmi áldozatot nem lehet feleslegesnek mondani, a mely arra szolgál, hogy a gazda és a mi ezzel egy, a munkás boldogulása segíttessék elő. Mert ha a gazda boldogul, a munkás boldogul; az iparos, boldogul a kereskedő. 

Miután a czélravezető állami pénzügyi politikának nem lehetnek ezzel ellenkező kiindulási pontjai, sem végső czélzatai, nagyon helyes volt, hogy a földmívelésügyi miniszter minden erejének megfeszítésével kiküzdötte, hogy a fejlesztésre szolgáló mezőgazdasági intézmények és tervek fejlesztés híján el ne sorvadjanak. Mert meg fog térülni az az egy millió, a melyet mint többletet az állattenyésztésre, a tejgazdaságra kiván mint nagyobb összeget fordítani, így igen hasznos beruházás a 300,000 koronás többlet a tenyészállatok dijazására, ha ma nem is, de pár esztendő mulva az egész ország dús kamatát élvezi annak a 200,000 koronának, a mennyivel több jutott a közlegelők létesítésére. 

De mily áldásos beruházás és a szegény ember mennyire áldja, hogy a munkás és cselédsegítő pénztárnak évi hozzájárulása 150,000 korona, ennyivel gyarapodik a törvényhozás áldozatkészségéből ennek az emberbarát intézménynek országos alapja, így válik lehetővé, hogy az eddigi nyolcz és félmillió tőke gyarapodjék és szaporodjék s a pénztár annélkül, hogy tagjait megterhelné, a mit a törvény ki is zár (hiszen épen ez különbözteti meg a temetkezési és kiházasítási társulatoktól) teljesíteni tudja mindazon kötelezettségeit: mikor ezrek és ezrek öregségére rendes nyugdíjat biztosít. 

Vagy nem a falu népének javára válik az a 300,000 korona, mellyel az egyes községekben emelendő munkásházak kamatterhei enyhítésére sietnek, hogy a munkás ne fizessen többet, mint a mennyit bérelt lakásban addig fizetett, a maga háza örök megváltására. 

Vagy nem a falusi ember javára válik a kopár területek, az apaállat javítása, a jó tejelő tehenek kiosztása, a fajbaromfi nevelése, a fűztelepek létesítése s az az összeg, a mit arra fordítanak, hogy a nép télen, a háziipar valamelyik ágát megtanulja s így télen is legyen állandó keresete. 

Nagyon igazságtalan ember az, a ki azt mondja mindezekre, hogy a falu emberével nem törődnek. Nagyon is szívén fekszik az illető helyen ennek a földmívelő osztálynak boldogulása, a mi nem is csoda, hiszen a nemzetfenntartó osztály gerincze az, a ki a földet munkálja s ebből él.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Pihenő (Pataky László egyik utolsó rajza a Vasárnapi Ujság részére) A szentesi alsóréti telep a Kurcza folyó felől
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98