Az embereknek az a vágya, hogy a vizen éppen ugy tudjanak mozogni, mint a szárazföldön, igen-igen régi. Maga a csónak és hajó is ugyanezt a czélt szolgálja, de nem oldja meg a vágyódás igazi fokát. A csónakban az ember helyzet kötött s ha csak maga nem evez, teljes tétlenségre van kárhoztatva. Nem ujság az a találmány, a melylyel a föltaláló lehetségesnek jelzi s tényleg meg is oldja azt a kérdést, hogy hogyan lehet csónak nélkül, szinte taposva a vizen tovahaladni, a nélkül, hogy a fölborulás veszélyének tenné ki magát az ember.

Bizonyára láttak már olvasóink, vagy legalább is hallottak arról, hogy ezt a kérdést ugy oldották meg, hogy a lábra nagy bádoghengereket kötöztek, valóságos légüres csónakokat helyeztek s a vizen álló ember ugynevezett szandolinevezővel vitte tovább magát. Mindenesetre jó és biztos berendezés volt ez a viztaposó, olyan, hogy ebben állva nem fordulhatott fel az ember s lehetett is haladni vele bizonyos sebességgel. Helyi szórakozás volt, a melynek jelentékenyebb gyakorlati értéke nem volt. Mindenesetre az a hibája minden egyes ilyen találmánynak az volt, hogy a lábcsónakot, akárcsak az ülőcsónakot az ember kénytelen volt a víz partján tartani, vagy esetleg egy csónakházban s ha más vizre akart menni a tulajdonos, ugy kellett czipelnie, mint akár a csónakot, vagy a hajót.

Tehát nem azt a czélt oldotta meg, hogy olyan szerkezet készitendő, a melylyel bárki bármilyen vizen átlábolhasson bármikor és bárhol. Szóval a viztaposó készülék olyan legyen, mint például a hegymászóczipő, a melylyel sik földön is mehetek, vagy a czipőre erősitett korcsolya, a melylyel, ha nehezen is, de lehet a szárazföldön mozogni, de levetve mindenesetre olyan kis csomag, hogy bárki magával viheti. Ez a követelménye tehát annak a készüléknek, a melyet joggal nevezhetünk a vizenjárás találmányának.

Képünkön egy ilyen találmányt mutatunk be. Az itt bemutatott szerkezet sem egyéb, mint a már előzőleg megbeszélt sokféle viztaposó találmány, mégis, a többihez képest óriási lépés egy megbizható s tényleg olyan szerkezethez, a melyet az ember ugyszólván a zsebében hord, szükség esetén a lábára csatol s éppen ugy megy vele, mintha a szárazföldön sétálna, illetve ezt a tulzást kissé enyhitve, ugy lehet vele haladni, mint a hogyan a ski-futó halad a tavon, szóval egy kis raffineriával, egy kis tudással, de mindenesetre lényegesen könnyebben, mint az eddigi készülékekkel.

A készülék áll egy tömlőből, a melyet levegőbenyomással felfuvunk, akárcsak a kerékpár gummi belső tömlőjét s hogy ezt az érzékenyebb burkot megvédjük, szintén vizhatlan és levegőtartó gummival bevont burkolatot helyezünk rá. Felül egy kis lapon a czipőtalpnak megfelelő hely van, erre szijazzuk rá a lábat, éppen ugy, mint a skitalpakra. A mozgás a vizen most már egészen azonos módon történik, mint a skifutásnál. Csakhogy a míg a skifutásnál a ski talpa sima lap, ennél a vizi skinél egy gerincz az, a mi siklik a vizen. Erre a gerinczre evezőlapát- vagy tutajszerü részek vannak erősitve. Ha most a víz elleni haladáshoz készülünk egy induló mozdulatot tenni, ugyanaz a hydromechanikai képlet áll elő, mint az evezésnél, mikor az evező lapátja érinti a vizet oly czélból, hogy a csónak előrehaladásához kellő kapaszkodást létesitsen.