Dtum
Login with Facebookk
1913 | Augusztus

Villamos uton való robbantás

Mindaz, amit mi közhasználati cikk elnevezés alatt életünk és kényelmünk céljából vásárolunk, használunk, a fémmel van összeköttetésben. A vas, a szén pedig s általában mindaz, amit az emberi erő a föld gyomrából emel ki, a robbantás müveletét igényli.

 

Ki ne látta volna még az országut szélén ülö kötörö munkás keserves fáradságát, míg apró hosszunyelü kalapácsával, sürü, gyors ütésekkel szedi szét a nagyobb darabu köveket, hogy belölük az uttest kemény alapját alkothassák meg. A robbantószerek, a löpor föltalálása elött is épületek sziklába vájt utak, s ezeknek az épitése ilyen apró kalapácsütések révén lefejtett ködarabkák milliárdjainak eltávolitása után volt csak elvégezhető.

 

Egy-egy uralkodó, aki utat vájatott sziklás országában rendesen élete alkonyán érte el, míg müve elkészült. Évtizedek ideje és emberek ezreinek munkája kellett ahhoz, amit ma egy maroknyi dinamit néhány perc alatt elvégez. S ha az emberiség átkának, sok élet kioltásának okául állitjuk is a lőport, a világ átadásának kell tekintenünk a robbantások, a sziklahegyek rombolásának lehetősége miatt, mert ezen a réven jutottunk abba kényelmes kulturhelyzetbe, amelyben ma élhetünk.

 

Azóta van világitásunk, fütésünk, elektromosságunk, közlekedésünk. Azóta fejlődött a technika, azóta van ipar és kereskedelem. A robbantás müvelete abban áll, hogy a munkások hosszu erös acélrudakkal a robbantandó sziklatömbbe mély lyukakat furnak. Amikor a lyuk furása kezdödik, egy ember először egy rövid acélvésőt tart a kőre, amelyet egy másik munkás kalapácsütésekkel a köbe való behatolásra kényszerit.

 

Minél mélyebb lesz a lyuk, annál hosszabb acélvésörudat helyeznek a nyilásba, annál nagyobb erövel kell a lyukvájórudat kalapácsolni. Ha a furólyuk elkészült, a robbantáshoz megteszik az elökészületeket. Lemérik a lyuk mélységét, hogy a gyujtozsinór hosszát állapithassák meg. A gyujtózsinór végére ráerösitik a dinamitpatront, s beleeresztik a lyuk fenekére. Most földet szórnak a lyukba és jól legyömöszölik, elfojtják a lyuk területe és a gyujtózsinór közti hézagot. A furólyuk felső végén, a nyiláson tul a gyujtózsinór vége annyira nyulik ki, hogy az a munkás, aki a gyujtózsinórt meggyujtja, elég idővel rendelkezzék még arra, hogy biztos távolságra szaladhasson.

 


A robbantás nem egy lyukon át történik. Rendesen több, sokszor tizenöt, husz lyukat furnak és szerelik föl dinamital, s a gyujtást egyszerre végzik el. Nagy gyakorlottság kell ahhoz, hogy a dinamitpatronok csak akkor robbanjanak föl, ha a zsinórt gyujtó munkás már biztos távolságba ért. A balesetek azonban szinte elkerülhetetlenek. Ezeket a baleseteket akarják kiküszöbölni az elektromos árammal való robbantás utján.

 


Minden munka marad olyan, mint a kézzel való gyujtást megelőző munkánál, csupán csak a gyujtást végzi egyszerre a távolban lévő elektromos áram kezelője. Ha a furólyukak készen vannak, s a dinamitpatronokat belehelyezték, a gyujtózsinór kilógó végét egy elektromos vezetékbe foglalják össze.

 

Felső képünkön bemutatunk egy ilyen villamos gyujtót. Az egész szerkezet nagyságára a rajzon látható kezek adnak felvilágositást. Balkézzel megfogja a munkás a szikrakészitö szerkezetet, jobb kézzel pedig a tolattyut huzza ki. Kellő távolságról elereszti a fogót, s az visszaszaladva a hüvelybe, dörzsölés és ütés következtében elektromos-áramot állit elő, amely a vezeték végén lévő két póluson szikrát eredményez.

 

Ez a kisütés meggyujtja a gyujtózsinórokat, amelyek igy egyszerre égnek be a lyukba, s okozzák a dinamitpatrónok elsülését. Ha a távolság, amelyből a robbantást villamos-szikra utján kell végeznünk, nem nagy, ez a kéziszerszám teljesen megfelel. Ha nagyobb távolságról kell robbantani, arra szolgál a második képen látható kis áramforrás.

 

Ez nem egyéb, mint egy kis dinamo, amelyet a képen látható forgatórudnál forgatunk, s a dörzsölés után előállott elektromos áramot, amely nagyon intenzivitásu, mint a föntebb említett, elvezetjük a furlyukakhoz. Nagyobb üzemekben a furást is gép végzi, s ha nagyobb alagutat épitenek, ahol a munka esetleg évekig eltart, nagy elektromos telepet is létesitenek, amely természetesen könnyen szolgáltatja a kívánt áramot.

Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Robbantószerek
Kántor Judit

Sajátságosnak látszik, de való, hogy a civilizáció a robbantószereknek sokat köszönhet. Mert csalódnék, ki azt hinné, hogy a lőporos fegyverek nem szolgálták a humanizmus ügyét. Hiszen ezeknek a fegyvereknek köszönhető, hogy a mai harcok márnem olyan véresek. Előttük karddal,lándzsával, alabárddal, buzogánnyal küzdött ember ember ellen és minthogy a tusa rendesen egyik fél halálával végződött, a veszteségek óriásiak voltak.

Ezek a veszteségek alőfegyver használata óta kisebbedtek. Igy például Leukrta mellett 11,000 sprátai közül 1700, vagyis 15% pusztult el, Chalons-sur-Marne mellett (Attila csatája) a két hadsereg 26%-a, Lützen melett (harmincéves háború) az osztrák hadsereg 17%-a, ellenben a lőfegyverek alkalmazása után Lobositz mellett (1756) 5%, Mantegnánál (1859) 3%, Königgrätznél (1866) 3%, a német – francia háborúban – egyes rendkívüli támadásokat nem számítva, mint például a St-Privat elleni támadás, melynél 30%-ra rúgott az elesettek száma – átlag 3 -4% maradt a csatatéren.

Sokáig a fekete lőpor volt ugyszólván az egyetlen robbanó készítmény, de a XIX. században egymás után találták fel az új robbantószerket. A ma használtak közül a nevezetesebbek: ekrazit (magyar – osztrák), heilhofit (német), melenit (francia, orosz), balistit (olasz), cordit (angol).

A lassabban égő robbantószer (lőgyapot, lőpor, balistit) lövésre is alkalmas, a hirtelenül elégő (ekrazit, melinit) azonban nem, minthogy a lövedék nem bir olyan hirtelenül megindulni és így az elégő lőpor a csövet szétszakítaná. Ezért ezeket az utóbbi szereket, minthogy falak, vértezetek stb. szétrombolására nagyon alkalmasak, robbantószereknek nevezik.

A robbantószereknek három főcsoportja van. Ezek: a, keverék-lőporok, b, lőgyapotos szerek, c, mitro-készítmények. A lőgyapotok legfontosabbjai a közönséges és a kollódium lőgyapot. A lőgyapot füst nélkül ég el. A ejlődő gázok egészségtelenek, de nem mérgesek.

A lőgyapotos lőporok fő alkatrésze a csontkemény kollódium-lőgyapot, melyből lemez-, pálc- vagy korongalakú kis szemcséket sajtolunk s ezeket, hogy egymással közvetlen ne érintkezzenek, grafittal, parafinnal stb. vomjuk be. A gyapothoz hasonlóan keményítőből, fából, szalmából, stb. is készül lőpor.

A nálunk használt lőgyapotos lőport Schwab őrnagy találta fel a nyolcvanas évek első felében.

A lőgyapotos lőporok fő tulajdonságai: nagyobb lövési erő és füsttelen elégés; csak nagy hőségben és ködös időben látható kis füst, tudniillik vízgőz. Ezek a lőporok nagyobb lőtávolságot adnak és a régi csaták festői füstfellegét teljesen eltüntették; az ellenséges lövést csak a csőből kilövelő, főleg éjjel feltünő láng árulja el. Lilaszinű üvegen keresztül a különben láthatatlan lőpor-gáz fehér szinűvé, tehát láthatóvá válik, ami lehetővé teszi, hogy a máskülönben láthatatlan, reánk tüzelő ellenséges csapat állását gyorsabban fedezzük fel.

A lőgyapot-lőpor lövőereje a feketénél átlag 2.4 – 3-szor nagyobb; a lőgyapot robbantóereje a fekete lőporénál 4 – 10-szer nagyobb.



A nitro-készítmények szerves anyagoknak saléromsavval való kezeléséből keletkeznek. Tulajdonképen a lőgyapot is ide tartozik; de alkalmazásának nagyobb terjedelme folytán rendesen külön csoportnak veszik.

Ezen robbantószerek közül a legfontosabbik a nitroglicerin, melyet Sobrero (1847) talált fel és Nobel (1861) tökéletesített. Roppant érzékenysége és szállításának veszélyessége miatt tisztán nagyon ritkán alkalmazzuk és többnyire más szilárd testekkel keverve dinamítot készítenek belőle. A közönséges Nobel-féle dinamit nitroglicerinnel itatott könnyű likacsos kovaföld.

Ha a szilárd test is robbanó, akkor erősebb dinamitot nyerünk; ilyen a robbantó zselatina, mely lőgyapotnak nitroglicerinben való feloldásából képződik.

A dinamitokat robbantásra alkalmazzák; égésük termékei mérgesek.

Benzol nitrálásából képződik a pikrinsav, mely a nálunk használatos ekrazit főalkatrésze. Ez erősen robbantó, azonban rázkódtatás, sőt lövés iránt is érzéketlen, tehát nagyon célszerű robbantószer. Ammoniumnitrát az alapanyaga a roburit bellit nevű robbanóanyagoknak.

Mindezek az anyagok csak robbantásra valók; emiatt robbantó gránátok belső töltésére használják.

Felmerült már az az eszme is, hogy a folyós gázokat kellene lövésre és esetleg robbantásra használni; de minthogy a folyós gáz elgőzöltetéskor kihűl, ami feszítő (lövő-) rejét gyengíti, a jelzett célra mamég nem lehet használni és ilyes alkalmazása még a jövő kérdése.

A robbantószerek a hadviselésben mint világító és gyujtó lövedékek szerepeltek, de ezek jelenleg már túlhaladottaknak tekinthetők és a gyujtó lövedék gyenge hatását közönséges gránáttűz pótolja.

Mint lövőszerek a lőgyapot-lőporok és némely nitrokészítmény alkalmazhatók; fokozatosan égnek el, minélfogva indulósebességük nagyobb. E fokozatos elégés főleg nagy ágyuknál szükséges, melyeknek erős, 50-100 kilogrammos töltetei a csövet szétrepesztenék, mert a súlyos lövedék nem indulhatna meg a kellő gyorsasággal.

Csakis az égés fokozatossága tette lehetővé, hogy a puskalövés sebessége 750 méterre fokoztassék, az ágyuké pedig 850 méterre; oly számok ezek, melyek még azelőtt 20 évvel elérhetetlennek látszottak.

Ha csak repeszteni akarunk, például ha falat, sziklát óhajtunk szétdarabolni, de úgy, hogy a szomszédságot ne veszélyeztessük, akkor lassan égő szert (lőport) használunk; ellenben ha az a tervünk, hogy valamit (ellenséges várfalat, vasutat, sáncot, kő- vagy vashidat) szétromboljunk, akkor hirtelenül elégő szert (dinamitot, ekrazitot) alkalmazunk. Gyorsan végrehajtandó robbantásra, például vasút, híd, stb. tábori robbantásra a robbantószert bádogszelencékben előkészítve alkalmazzuk. Várharcban előforduló robbantásra aknát készítünk.

Tábori robbantásnál,mint a bányászatban, gyujtóközegül a gyjtózsinórt használjuk, mely lassan élő lőport tartalmaz.



Akna gyujtásárarégebben lőporos vezetéket használtak, mostanában pedig gyprsan égő zsinórt vagy villamos vezetéket alkalmazunk.

Port-Arthut ostroma az aknaharcot is felelevenítette.

Használják a robbantószereket füst fejlesztésére is. A tűzérségi harc kezdetén az ellenség távolságának becslését próbalövések, az úgyneezett belövések útján ellenőrizzük és helyesbítjük.

Ebből a célból a lövedéknek oly robbantószert kell tartalmaznia, mely füsttel ég el, hogy a robbanás pontjának az ellenség előtt vagy mögött való fekvését láthassuk és lövésünket aszerint helyesbíthessük.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Kis kézi elektromos szikrát előállitó gép. Ez a szikra meggyujtja a robbantáshoz való gyujtózsinórt A hajtókar forgatása, akárcsak a dinamo-gépeknél, elektromosságot állit elő
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98