Dtum
Login with Facebookk
1913 | Január

Nemzeti Színház ujdonságáról

Jellemző, hogy mikor a Nemzeti Színház ujdonságáról szólunk, akkor is első sorban a rendező munkáját kell kiemelnünk. Ivánfi Jenő az ősz óta, mióta a színész-rendezők jöttek ismét divatba a Nemzeti Színházban, már több darab rendezésével tűnt ki, Leconte de Lille Erinniszei-nek előadásával azonban minden eddiginél különb dolgot művelt.

 

Kitűnően tudta a rendezésben, a díszletekben, a világítási effektusokban, a csoportok elhelyezésében éreztetni a darab tőlünk távoleső, szemünkben - hogy ugy mondjuk - meseszerű mivoltát, azt, hogy itt a valóságnak nem mai reális értelemben vett, hanem erősen átvitt értelmű ábrázolásáról van szó.

 

Igaz, a művész-gárda is nagy segítségére volt az egész darab levegőjének megteremtésében: Jászai Mari, Márkus Emília nagyszerűen értenek a klasszikai pózokhoz, a nagystílű deklamáczióhoz s mellékes szereplők is, mint Rajnay és Barthos pompásan beszéltek. Beregi Oszkár pedig, itt sem tudott ugyan szabadulni némely modorosságától, de hangjának melegsége, árnyalatokban gazdag szépsége és dikcziójának szenvedélye magával ragadott.


A darab különben sulyos és ragyogó költői mű: Aisohylos tragikai komor szenvedélyének érdekes transzponálása egy modern francia pesszimizmusába és retorikájába. Hatalmas erejű versei lenyűgöző erővel, mint a vízesés zuhognak a hallgató fülébe, de azért mégis nem egyszer visszakívánkoztunk belőlük az eredeti görög elemi, klassziczizáló mesterkedéstől még el nem halványodott erejéhez.

 

A hangsuly Leconte de Lisle drámájában teljesen a beszéden, a versek retorikailag hömpölygő áradásán van, a melynek erejét sokszor éreztük Ivánfi Jenő fordításán, de – s ez már a franczia költő hibája - éreztük néha a mesterséges, magára szuggerált indulatok hideg leheletét is.

 

Az Orestes-tragedia sötét tragikuma a maga eredeti világfelfogásából kilendítve is hatásos marad, mint minden, a mi az emberi lélek ősi, elemi, ösztönszerű indulataihoz megy vissza és megrázó cselekedeteket megrázó módon vetit elénk.


Két oly előadásról szól ez a beszámolónk melyek fényes bizonyítékai annak a nagy és gazdag lehetőségeket rejtő fejlődésnek, melybe színházi életünk jutott.


Schöpflin Aladár.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Orestes (Beregi) Klytaimnestra (Jászai Mari) Elektra  (Váradyi Aranka), Klytaimnestra (Jászai Mari) és Orestes (Beregi)
Cikk-ajánló
 Új német hadiszörny a keleti háborúban: a szárazon-vízen járó gépkocsi Új német hadiszörny a keleti háborúban: a szárazon-vízen járó...
Verne egyik regényének hőse egy lángeszű feltaláló, aki megépíti a...
Költők emléke Költők emléke
Költők emléke. Vajda Jánosnak, a jeles költőnek szoboremléket...
Osztrák balgaság Osztrák balgaság
Polónyi Géza és Szmrecsányi György interpellációi révén Tisza gróf...
Az alkoholismus és a leküzdésére való eszközök Az alkoholismus és a leküzdésére való eszközök
Az alkoholizmusról Garnier óta a külföldön sokat írtak, nálunk...
Realistább Bécs Realistább Bécs
A tavaszi német támadások veresége és az antant offenzíva kezdete a...
Az ó-budai hegycsuszamlás Az ó-budai hegycsuszamlás
Sok gondot okoz mostanában az illető környékbelieknek az Ó-Buda...
Gyémánt kell a háboruhoz Gyémánt kell a háboruhoz
Mr. Bardienfield, a gyémántpiac elismert „királya”, a...
Természetes időjósok
Minden vidéknek, kivált pedig a hegyeinek, megvan a maga csalhatatlan...
Pavlovics képviselő
A mult évben a képviselőházban nagy vihart okozott Pavlocics Lyubomir...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98