A modern kor politikai történetének egyik legérdekesebb fejezete készül már hónapok óta a kis Ulsterben. Annak idején, amikor a londoni parlament megszavazta a Home-rule-t, már meglepte a világot Ulter. Az egész kerület katonai táborrá változott.

A békés polgárok odahagyták rendes napi foglalkozásukat, kardot kötöttek, puskát ragadtak és megesküdtek az ő bálványuknak, Sir Edvward Carsonnak, hogy ha kell, vérük, életük árán is megakadályozzák, hogy a Home-rule-t, amelyik az ireknek önkormányzatot ád, keresztülvihessék. Az angol kormány megdöbbent. Nem tudta mit tegyen a harcra kész ulsteriekkel. Katonaságot csak nem küldhet ellenük? Nevetséges volna, hogy angolok saját testvéreik ellen háboruzzanak.

Nem volt más megoldás, mint a döntést elhalasztani, hátha idővel lelohad az ulsteriek haragja, csökken az ellenálló ereje. A parlament azonban rosszul számított. Ulsterben tovább folyt a fegyverkezés s a halasztási idő tulajdonképen csak Carsonnak volt jó, mert ezalatt teljesen kiképezhette önkénteseit. A vagyonnal rendelkező ulsteri képviselő rengeteg pénzt költött a fegyverkezésre. Saját házait laktanyává alakította át, ahol napról-napra gyakorolták magukat a fegyverforgatásban az ulsteri polgárok. Carson időről időre szemlét tartott felettük, akárcsak valami hadvezér a katonái felett. Maga adott át zászlókat az önkénteseknek, mindenütt ott van, jelenlétével, szónoklataival buzdítja őket kitartásra.

Gondoltak arra is, hogy Carsont elfogják, azonban ez igen veszedelmes fogás lenne, erről is lemondtak. – A kérdést azonban nem lehetett tovább halasztani. A mult héten összeült Londonban egy konferencia, amelyiknek az a feladata, hogy az ulsteri kérdést békésen oldja meg.