Az Akadémia könyv kiadó vállalatának legújabb kiadványai között az egyik terjedelmes kötet Byron életrajzát tartalmazza. Sajnos, nem eredeti munka, - semmi sem jellemzi jobban irodalmi tudományunk hézagosságát, kutatóink vállalkozó szellemének hiányát, mint hogy ha az Akadémia egy ilyen közkézen forgó íróról, mint Byron, életrajzi monográfiát akar kiadni, idegenbe kell menni érte.

És még hozzá nem is valami klasszikus mű a lefordított könyv, sem nem standard-műve a Byron-irodalomnak, sem nem művészi életrajz. Becsületes, jóravaló filológus-munka, a milyet akármely jobban képzett és munkáját szerető magyar filológus is írhatott volna.

Konczepcziója, előadása egyaránt közepes színvonalú, módszere a megszokott filológus-módszer, a tárgyalt íróval szemben elfoglalt álláspontja sem valami magasrendű: folytonos morális fejcsóválások közt mondja el Byronnak a polgárember szempontjából nem mindig épületes életét, nyugtalanságát, szertelenségeit magyarázni is alig próbálja.

A mélyreható psychologiai belátás sincs meg benne, nem tudja megközelíteni Byron lelki életének gyökereit, az egyéniség nem tűnik fel előadásában egységesnek, belső törvényekből fejlettnek, hanem egy nagy tömeg apró részletre bomlik szét.

Műveit nem tudja belső kapcsolatba hozni egyéniségével, csak épen megjelenésük dátumainak sorrendjében tárgyalja őket, megdicsérve erényeiket, jóindulatúlag korholva hibáikat Az író psychologiai és szocziális természetéről ép oly kevés fogalma van, mint minden olyan biografusnak, a ki csupán filológusi eszközökkel, igazi irói ösztön és intuitió nélkül nyúl egy nagy művészhez.

Mindazonáltal a könyv jó szolgálatokat tesz azoknak, kik Byron életében és munkáinak történetében tájékozódni akarnak, megadja nekik a kellő életrajzi és irodalomtörténeti anyagot, a melynek segítségével jobban megérthetik a költő munkásságát.

A könyvet Koeppel Emil strassburgi egyetemi tanár írta és Esty Jánosné fordította magyarra gondosan, folyamatos stílusban. Morvay Győző függeléket csatolt hozzá Byron hatásáról a magyar irodalomra. Vázlatnak nevezi munkáját, de inkább csak váz, a Byronnal kapcsolatba hozható magyar bibliográfiai anyagnak nehézkes, csak fáradsággal olvasható stílusban való föleresztése.

Adatot tömérdeket sorol fel, a kelleténél is többet, mert olyan írókat és műveket is belekapcsol a Byron-hatás körébe, a melyek csak nagyon távoli, nagyon közvetett kapcsolatban vannak vele s olyanokkal is foglalkozik., a melyekkel egyáltalán nem érdemes foglalkozni. Általában alig mond valami jellemzőt és felvilágosítót Byronról.

Pontosságában való hitünket is megrendíti azzal, hogy a Byron-fordítások tárgyalásában egészen érthetetlen módon kifelejti Ábrányi Emil Byron-fordításait, a legjelentékenyebb kísérleteket Byronnak a magyar irodalomba való beiktatására.