Évente Budapesten össze szoktak gyülni egy-egy szakma kiküldött munkatársai, hogy egyrészt a mult év munkájáról beszámoljanak, másrészt a jövő teendőit megállapíthassák. Ezek a munkáskongresszusok érdekes képét nyujtják annak, hogy a szervezkedés milyen hatalmas arányokban fejlődik a magyar munkásság között.

Egy-egy ilyen kongresszus hűtükre annak a lankadatlan törekvésnek és munkálkodásnak, ahogy a munkások az ő szervezetük minél szélesebb és erősebb kiépítésén fáradoznak. Aki végighallgat egy ilyen tanácskozást, az bámulhatja azt a fegyelmezettséget, azt a komoly céltudatosságot és a tárgyhoz való hozzáértést, ami a kongresszus minden tagjánál észrevehető. A festőmunkások mult heti kongresszusán néhány külföldi kiküldött is jelen volt és az ott tapasztaltakról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott.

Érdekes, hogy az ilyen szakmai kongresszusokon a munkások politikai érdekeit nem igen szerepelnek, ezeknek tisztán a szakma körébe vágó ügyek elintézése a feladata. A munkásság összességét érintő nagy kérdéseket a pártkongresszusok, az ugynevezett munkásparlamentek tárgyalják. Minden szakma egy-két taggal képviselteti magát.