A párisi „Le Figaro”-nak, a világszerte ismert franczia napilapnak a szerkesztőjét Calmettet márczius 17-én éjszaka, éjféltájban agyonlőtték. Calmette Gasztont, a ki már idősebb ember, több revolvergolyó találta el, s noha kórházba vitték s mindent megtettek életben tartásáért, segiteni nem lehetett rajta, az operáczió kezdetén kiszenvedett.

Calmette halála egy különös, izgalmas és bántóan ujdivatú tragádiának a véres befejezése. A világhires ujságirót ugyanis egy aszony ölte meg, Caillaux franczia pénzügyminiszter felesége, a kit a gyilkolásig elkeserített és fölingerelt az a kegyetlen hirlapi üldözés, a melynek az volt a czélja, hogy Caillaux-t letörje, tönkretegye, becsületétől megfossza és elsöpörje a közszereplés piaczáról.

Ezt a czélt tüzte maga elé a Figaro, helyesebben Calmette, a ki az eszközökben való válogatás nélkül, lovagiatlanul, többször kétségtelenül utálatos támadással iparkodott leteríteni ellenfelét. Legutóbb már annyira ment, hogy közölte lapjában Caillaux egy tizenhárom évvel ezelőttről kelt levelét, a melyet a kiváló államférfi a barátnőjéhez intézett. Ez már teljességgel alacsony fogás volt, a melyet a kényes izlésü francziák megvetéssel fogadtak.

Caillaux miniszteri állását nem rendítették meg ezek a kegyetlen támadások. Általános meggyőződés a köztársaságban, hogy Caillauxnál kiválóbb pénzügyi tehetség évtizedek óta nem intézte az ország pénzügyeinek a sorsát és azt is tudták róla, hogy teljeséggel becsületes, tiszakezü ember. Minden vád lepattant róla. A mikor intim életének egyik bizalmas epizódját teregették a nyilvánosság elé, az sem őt sebezte meg, hanem a feleségét, a kinek aszszonyi büszkeségét és érzékenységét sértette meg, hogy családjának életébe sáros lábbal beletapostak. Ezért lőtte agyon Calmettet.

Természetes, hogy Caillaux a tragikus fordulat után nyomban közölte Doumergue miniszterelnökkel, hogy lemond tárczájáról. A miniszterelnök a kabinet valamennyi tagjával egyetértésben arra kérte Caillaux-t, hogy maradjon meg állásában, mert reá a megkezdett nagy adóreform megvalósitásának a küszöbén mulhatatlanul szükség van, de ő megmaradt lemondása mellett és visszavonul a politikától.