Hungária-ut. 3000 néző. Bíró: Schuberth M. Ferenc.

Meg kell állapítanunk, hogy az osztrák footballsport nem sínylette meg a háborut. Régi nagy játékosaink zöme a harcmezőn küzd és így a csapatok legnagyobb része uj erők szerepeltetésére kényszerültek. Ez azonban határozottan előnyükre szolgált.

A válogatott csapat, majd a Rudolfshügel játéka tett erről tanubizonyságot és ezt a megállapítást itt a Simering ujólag igazolta. Kitünő technikával rendelkező csapat játékát élvezhette ma a közönség.

Adogatásuk, stoopjaik és fejjátékuk egyaránt a klasszikus jelzővel illethető és ha a közvetlen védelem tudása arányban állana a csapat többi részének a tudásával, az igen jó formát játszó MTK korántsem tudott volna vele szemben ilyen hízelgő eredményt elérni.

A halfsor ésszerüen és szorgalmasan támogatta a csatasort, amely sokszor kiaknázatlanul hagyta a szépen előkészített támadást. Kivétel csak Swatosch volt, aki ma is a félelmetes goallövő volt.

A MTK a következő összeállításban állt fel: Knapp – Révész, Csüdör, Bíró, Hlavay, Vágó – Klement, Kertész II. Rácz, Konrád II. Schaffer.

Kertész II. részvétele ismét lendületet hozott a támadásba, amely különösen a második félidőben jutott érvényre. Schafter nem rossz a balszélső helyen, de látszott, hogy nem a megszokott helye. Kitünő volt most is Konrád II.

A halfsort jobb formában is láttuk már, elejétől végig brilliáns volt azonban a fáradhatatlan Csüdör. A goalokból hármat Kertész II. kettőt Konrád II. lőtt. A bécsiek goaljait Swatosch II érte el.