Dtum
Login with Facebookk
1915 | Április

A Bánk bán filmen

A Bánk bán nem mozitéma. Ezt maga Janovics Jenő, a kiváló dramaturg és színész érezhette legjobban, mikor az átdolgozásba fogott. Vállalkozása két sarkponton fordul meg. Az egyik: irodalom. A másik: mozi. A munka irodalmi részét, a lehető legjobb akadémikus tradícióval együtt, készen kapta. Katona József megcsinálta, Gyulai Pál beleverte a köztudatba a Bánk bánt.

 

Vele nőttünk föl. Nekünk Katona - c'est le drame. Más kérdés, hogy a mozira kellett várni, hogy a Bánk bán lejusson a nép közé. Ha ez sikerülne, akkor lehetne Bánkból is széleskörű nemzeti tradíció, még a Claudel publikuma előtt is, a Comédie Française és a klasszikusok.

Színház és mozi: két új ellenség. Két külön művészet, más tartalommal és más eszközökkel. A film a valóság, az élet, a fotográfia. A dráma mindig több volt. Kezdve az ideális görög színpadtól, Shakespeare puszta emberábrázolásán és a francia tragédia sűrítet és elvont cselekményén keresztül egészen Ibsenig és a szimbolikus drámastílus, realizmustalan törekvések felé - nem a neoklasszicizmus erőtlen és disszonancia nélküli ködképeire gondolok - mindenütt eltávolodás a természettől.

 

A filmdráma félig még dráma. De megvan a lehetősége hozzá, hogy csupasz természetet, tobzódó naturalizmust adjon a publikumnak. Itt már a fizikai ráismerés meghozza az örömet, nem kell belső ráeszméléssel kisajtolni a beleélést. A Bánk bán filmben is - nem mindig simán - ez a két technika keveredik. Az udvari termeket, az összeesküvők pinceboltozatát, a nagy jelenet szcenírozását finom tapintattal meghagyta az átdolgozó kulisszának. Nem is volt szabad a Bánk gyilkosságát helyszínen fölvett bűncselekménnyé lefokozni.

Ami a természetbe kivitelt illeti, az egészen más dolog. Ott el kell felejteni a tragédiát. A mesterséges monumentalitás egyszerre összeomlik. Bánk csak a színpadon Bánk. A természet nagyon nagy keret az ember ábrázolására. A festészet is, mikor a műteremből kiment a szabadba, otthagyta a pszichológiát és az arcnak részletező rajzát. Rembrandtot sem lehet plen-airbe átírni. Vagy a Rafael-madonnát édes élőképbe eleveníteni.

 

Viszont egészen új lehetőségek tárulnak föl, miket a rendezés nagy művészettel aknázott ki. Azt csinálták a természettel, amit akartak. Fölülről nézett hatalmas tájkép téres levegővel és mélybeeső távlattal; sötét keret szűk nyílásán át kitekintő a napsütésre. És a már szinte romantikus plein-air. Egybefoglaló napsütés, holdfény, de olyan, melybe a kontúrok - a Melinda fehér vonalai - élesen belerajzolódnak.

 

Sikerült egészen kétdimenziós tableau-világításokat is kihozni. Széles hegyoldal egy kis ég-sarokkal, a sötét folton végigkígyózó embersorral. Vékony földcsík, rajta az egész képet betöltő ég: a természetnek a legstilizáltabb színpadi technikával való beállítása. Igen ügyes megtalálás volt a kikötött paraszt. Ez az élő Szent Sebestyén-motívum nem koncesszió egyik művészet kárára sem. Jól illusztrálja a tragédiát és a film eszközeiből sarjadt ki.

Harmóniában van a drámával a többi megjelenítő betoldás is, a Bánk szemleútja: csak a sok kézlobogtatás magában keveset fejez ki a nép nyomorából. Amit a színpad szintén nem mutathat, látjuk Mikhál bánt igazi börtönben, Petúr háznépét igazi lovaktól hurcolva.

 

Dráma is van a szabadban. Hírnök pihegve lovagol végig a vásznon. A Melinda történetét kiszélesítve kapjuk. Hálás érzelmi bánya volt ez már az opera számára is, melynek melódiái kísérik a filmet. A publikum fölsóhajt, mikor végre kigyúl a faház és leég. Itt aztán - kibújik a mozi a zsákból. Gondoljuk csak el, mely banalitás volna, mondjuk a Kísértetek tengelyévé a menhely nagyszabású leégését tenni, fölszerelve és kiaknázva a modern filmtechnika minden vívmányaival.

A Bánk bán nem csattanókra fölépített színdarab. Cselekménybeli sikert a moziban - a filmromantika szenzációi mellett - nem is várhatunk tőle. Mégis értékes és sikerült vállalkozás volt, mert nemzeti tartalmat népszerűsít. És a Katona szövege sem került sutba. Meg-megjelenik a vásznon a maga csiszolatlan fönségében, mint valami néma orákulum, mely időnként a múltból a néphez szól és intézi a képek mozgását.

 

Valljuk be, hogy enélkül meg se értenők a filmet. De nem féltjük a színészeinket, hogy kifejező mozdulatokkal szavak nélkül is fognak interpretálni. A Szökött katona filmje után jött a Tolonc, most a Bánk bán: mindig nehezebb feladat. A Jászai Mari gesztusaiban van a legtöbb jelentés, de láttunk vászonra való artisztikus pózokat a többieknél is.

A mozi-publikum eo ipso és kritika nélkül megnézi, amit elébe adnak. De a dráma barátainak is érdekes csemege a Bánk bán-film, mert nem bontja szét a tartalmat, ami drámáé és stílusos formában fejezi ki, ami a mozié.

Zolnai Béla

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98