Dtum
Login with Facebookk
1915 | Április

A torpedó

Az „U. 50.” Tengeralattjáró hajó megkapta a parancsot, hogy induljon el a nyilt vizekre az angol hajók ellen. A parancs ugy szólt, hogy a semleges hajókat lehetőleg kimélni kell, de akárhol is találkozunk angol hajóval, igyekezzünk könyörtelenül elpusztitani.
Az indulás napját megelőző időkben minden készületet megtettünk. Friss ivóvizet és elegendő mennyiségű élelmiszert hoztak a hajóra és ami a legfontosabb, elegendő torpedót szállitottak számunkra.


Van-e fogalmuk róla, hogy milyen egy torpedó, ez a rettenetes fegyver, melyből egyetlen lövés a tenger fenekére küldheti a legnagyobb hajóóriást is? Mindenekelőtt jöjjünk tisztába vele, hogy miről nevezték el a torpedót? Akik járatosak a természetrajzban, azok tudják, hogy a tenger titokzatos állatvilágában van egy hal, amelynek az a tulajdonsága, hogy ha megérintjük, villamos ütést érzünk. Ezt a villamos halat torpedónak nevezik. Ettől kapta tehát a nevét a torpedó, melyet eszerint bátran nevezhetünk robbanó halnak.


Egyébként a torpedó inkább hasonlít egy szivarhoz, mint halhoz. A hallal legfeljebb az a közös sajátsága van, hogy ez is a vizben uszik – de még milyen sebesen uszik – s hogy a torpedónak is van „halhólyagja”, amelyik az uszás megkönnyitésére és arra szolgál, hogy le ne merüljön a vizben. A torpedó „halhólyagja” tulajdonképpen egy légüres tér a lövedék belsejében. A mi buvárhajóink a legnagyobb torpedókkal vannak felszerelve. Kaliberük 50 centiméter és 130 kilogramm robbanó anyag van benne. Ez a lövedék hat kilométerre biztosan talál és el lehet képzelni, micsoda borzasztó erővel pusztit a robbanáskor.


Amikor a torpedó hozzánk kerül, már meg van töltve 150 légnyomás süritett levegővel. Kilövésnél aztán egy szabályozó készülék segitségével olyan erős levegőt bocsátunk a torpedó motorjához, amennyi elég arra, hogy a lövedék egyenlő sebességgel befussa a kívánt utat. Egy-egy torepdó 14-15.000 márkába kerül, érthető tehát, hogy nem igen lehet pazarolni. Ritkán is történik meg, hogy célt tévesszen…


Indulás előtt még egyszer alaposan végigvizsgálják a buvárhajót. A legkisebb csavarig megnézik, hogy rendben van-e minden, mert a legkisebb hiba életébe kerülhet annak a harminc embernek, aki utrakél a hajón. Elszántan és bátran szállunk le a hajóba. Mindnyájan el vagyunk készülve rá, hogy utközben baj érhet bennünket s akkor nyomtalanul elmerülünk – hajóstól együtt – a tenger hullámaiban Ám azért egyikünk sem tétovázik, ha kell, bátran halunk meg a hazáért…


Rajta hát! A parancsnok kiadja a parancsot és hajónk elhagyja a kikötőt és gyorsan siklik tovább, ki a nyilt tengerre. Most még a víz fölött uszunk. A periszkóp csöve mint valami kályhacső nyulik fel s a hajó oldalába erösitett torpedólanszirozó csövek, mint fenyegető ágyuk merednek ki jobbra-balra a hajó testéből.


Mi tengerészek valamennyien a helyünkön vagyunk, bármely pillanatban készen arra, hogy hajónkkal a víz alá merüljünk. A buvárhajó belseje semmi kényelmet sem nyújt. Nem arra van berendezve, takarékoskodni kell itt a térrel. Csak a legszükségesebb mozgásra van helyünk. Mindegyikünk a maga örségén áll, kezét valami gépezeten nyugtatja, hogy ha parancs jön, azonnal müködésbe hozza. Minden pillanatnyi késés veszedelmet jelenthet. Itt a gépek parancsolnak, azok zugnak, zakatolnak a hajó belsejében s mi csak azért vagyunk itt, hogy ök müködhessenek. A falak, az ajtók – ezek tulajdonképpen szük, kerek nyilások – folytonosan olajtól csöpögnek és mi nálunk levő csepücsomóval folytonosan törölgetjük ujjainkat.


Mint kisértetek állunk, mozgunk a hajó homályában. A parancsnok figyelő szemmel áll a helyén. Minket negyedóránkint leváltanak s addig függő ágyakban pihenhetünk a fárasztó szolgálat után, de a parancsnokot nem válthatja le senki. Ő nem mozdulhat el a helyéről. Ha megéhezik, mellette van valami elemózsia, abból „lakmározhat”.


Már jól kint vagyunk a tengeren, amikor az ügyeletes harsány hangon kiáltja: - Vigyázat, egy uszó akna közeledik kelet felől! Erre rögtön a gépfegyverhez, sortüzet a veszedelmes ellenségre. Az aknát sikerült távolról felrobbantani. Rettenetes robbanás hallatszott és emeletnyi magas vizoszlop tört fel az akna robbanás helyén. Vigyázva tovább uszunk. Berreg a motor, a hajó élesen hasitja a hullámokat.


Több órája mentünk már, de nem találkoztunk senkivel. Azért egy percre sem szünetelt a kémlelődés, figyelés, ami rendkivül fárasztó szolgálat. Már vágytunk rá, bárcsak utunkba akadna valami ellenséges hajó, hogy egy kicsit „igazán dolgozhatnánk”.
Az ügyeletes ujra kiált: - Hajó a láthatáron! Még nem lehet tudni, hogy milyen. A parancsnok kiadja a rendeletét: - Vigyázat, mindenki a helyén legyen. A távcsőn kémleli a közeledő hajót, aztán jelenti: - Norvég. Boszszusak lettünk. Hát még mindig nincs kilátás harcra? …


A norvég hajóról is észrevettek bennünket. Közeledtek, de mikor megtudtuk, hogy postahajó, nem tartóztattuk fel, hanem utjára eresztettük. Kölcsönösen üdvözöltük egymást, aztán tovább…
Hirtelen szél kerekedett, a tenger erősen hullámzott, a hajó belsejében már nagyon is fojtott volt a levegő s érezhető volt a fülledt meleg. Több mint egy órát mentünk megint, amikor a parancsnok végre hirtelen megszólal: - Lemerülni! Gyorsan meginditottuk a villamos áramot s hajónk a következő percben már a víz alatt ment tovább, csak a periskop nyult a víz szine fölé. A parancsnok a periszkópon vizsgálta a környéket. – Angol hajó közeledik, - mondotta – mindenki a helyén legyen. Izgatottság vett erőt rajtunk. Megfeszült idegekkel állottunk a helyünkön. Az egyik tengerész a kormányzókészüléken tartotta kezét, hogy adott pillanatban a kellő irányba forditsa a hajót. Másik a torpedóirányzónál volt, viszont többen a lanszirozócsövek körül őrködtek. Minden készen volt rá, hogy a torpedót kilöjjük. Csak a parancsot vártuk.


- Angol cirkáló! – jelentette a parancsnok.
- Észrevett bennünket!
Egy pillanatig csönd. Majd a parancsnok bosszus felkiáltása hallatszik:
- Menekülnek a gazemberek. Utána, el kell érnünk őket.
Mi, akik a helyünkön voltunk, nem láthattunk az egészből semmit. Csak éreztük, hogy hajónk fordul egyet s gyors iramban száguld előre, más irányban. Az angol hajó eszeveszetten rohanhatott, hogy be ne érjük.
- Legnagyobb sebességgel! – kiáltotta a parancsnok – be kell érnünk őket. Nem menekülnek előlünk.
Borzasztó zajjal kattogott a motor, zugtak a gépek.
Hallani lehetett, hogy szeljük a hullámokat. A hajó belsejében rettentő hőség. A falakról, a gépek acélszerkezeteiről csurgott az olaj, nem győztük eleget törülgetni a kezünket. Kiállhatatlan fojtó, büdös szag. Ugy éreztük, mintha a hajó belsejében világitó villanykörték sütnék a testünket. Valóban mások – akik nincsenek ugy hozzászokva, mint mi – egy óráig sem birnák ki az itt tartózkodást.
De ezzel nem is törődünk. Idegeink végsőkig feszülnek. Vajjon beérjük-e az ellenséget, vagy meg tud előlünk menekülni? Jutunk-e olyan közel hozzá, hogy egy lövést leadhatunk rájuk?
Esetleg felveszik velünk a harcot, esetleg eltalálják hajónkat s elmerülünk. De az is megtörténhetik, hogy az őrült hajszában aknába ütközünk. … Az idegességnek, türelmetlenségnek izgalmas órája következett. Egyre nyomában voltunk az angol cirkálónak, de még mindig nem jutottunk lőtávolságra. Végre hangzik a parancs: - Lövésre készen!
Ugy látszik, mégsem fog megmenekülni az ellenség. Az irányzónál levő tengerész beállitotta a torpedót, a lanszírozócsőnél idegesen várakoztak a matrózok, hogy melyik percben robbanták fel a puskaport, amelyik a csőből kilövi a torpedót.
- Szabadonbocsátani! – hangzik a vezényszó. A matrózok lélegzetvisszafojtva teljesítik a parancsot.
A torpedó elhagyta a lanszírozócsövet… Némán, ideges türelmetlenséggel számláljuk a perceket, hogy hallunk-e valami hangot?
Egyszerre csak tompa dörgés hallik a hajó acélfalán keresztül.
- Eltaláltuk az angol hajót.
- Sülyednek! – kiáltja a parancsnok.
Valamennyiünkből kitör a lelkesedés.
- Éljen Németország! Éljen a császár! – kiáltjuk túláradó örömmel s önkéntelenül elkezdjük énekelni a „Wacht am Rhein”-t…
Boldog extázisban ölelgettük egymást. Ime hazánk legkonokabb ellenségének ismét kiszedtük egy méregfogát. A lanszírozó cső mellett álló matrózok olyan hálával simogatták a félelmetes fegyvert, mintha a saját édes gyermeküket cirógatnák. A parancsnok azonban véget vetett az örvendezésnek.


- Fiuk, most elég legyen. Teljesitettük kötelességünket hazánk iránt. Az angol hajó szemmel láthatólag sülyed, nekünk kötelességünk, hogy a tehetetlen ellenség megmentésére gondoljunk.
Néhány pillanat mulva már ujra a víz fölé emelkedett a buvárhajó s mi gyorsan a sülyedő hajóhoz iramodtunk. A parancsnok átment a hajóra, átvette az angol parancsnoktól az írásokat. A csónakokat leoldották s megkezdtük a mentést.


Többet az angol matrózok közül a mi tengeralattjárónkon helyeztünk el. Rövidesen a helyszinre érkezett egy segélyhajó. Az ellenséges legénység közül egy sem vesztette életét, a hajó azonban nyomtalanul eltünt a tenger hullámaiban.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A torpedó lanszircső. A torpedo feltöltése ürített levegővel A torpedót alaposan megvizsgálják, hogy teljesen rendben vannak-e
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Haláltánc a Renaissance Színházban Haláltánc a Renaissance Színházban
Témájában és zord hangjában a világirodalomnak csak egy elbeszélő...
A gyémánt képződésének feltétele A gyémánt képződésének feltétele
O. Ruff igen nevezetes kísérletekről számol be (...
Keresztes pontozással győzött Szabó Európabajnok ellen Keresztes pontozással győzött Szabó Európabajnok ellen
Az Egri Torna Egyesület jubileumi birkózóversenyére délelőtt 10...
A menetteljesitmények A menetteljesitmények
Az egész világ arról a katonai fegyelmezettségről és katonai...
Rövidek Rövidek
A kassai itélőtábla ünnepélyes keretek között diszülést tartott,...
Remecz József világrekordot javított a diszkoszdobásban Remecz József világrekordot javított a diszkoszdobásban
A Dunakeszi Magyarság pályáján vasárnap rendezte az Atléta Szövetség...
Kis gazda rovat Kis gazda rovat
A *Chevalier* és *Hanna* sörárpák közt az a leglényegesebb különbség,...
Repülőgépek a felhők fölé Repülőgépek a felhők fölé
Amerikai hadihajók és repülők katonai gyakorlata a tengeren. A...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98