Dtum
Login with Facebookk
1915 | December

Kertész István: Elegia harctéri költőkhöz

(Szép Ernőnek.)

Ó, mondd, ugye nagyon, nagyon furcsa.
Ha lépsz ugye sír lábadon a csizsma
És sírnak mind a kövek, mint a kis gyerek,
akinek papája nagyon beteg.
Hajnali álmukban a könnyező rétek,
a lila virágok, az őszi napsütések,
A hegyek barna háta és a napraforgók sárga orcája
Sír... sír a kukorica és csapzott veres szakálja
Ebbe az egetverő csattogásba.
Mindig csak tágul az ember pupillája.
Olyan furcsa, olyan furcsa, hogy az eleven szikla
most halottak szarkofágja.
És nem mese. Jaj talán csakugyan igaz.
Olyan, mint egy őrült, óriás kisértet
A leroskadt templom csonka tornyának fehérje...
Jaj. Nem, nem. Hálisten. Hiszen csupán a zengő bükkerdő bántó setétje
beleette magát a lelkem szemébe.
Ó, miminden nem jut az ember eszébe!
Olyan furcsa, furcsa ebbe' a dörgésbe
halkan belekoppan az eső verése.
Konokan kopog a száraz levélre.
Mintha csak vér volna és eleven csobogna a szivem ütemére.
Jaj, szégyenlem magam. A szívem mintha szállna
és soha meg nem állna.
Mint a Mának dörgő halál vasmadárja.
Mint a gránátok lassu légi sustorgása.
Mintha nem is fájna és a felhők alatt fájva explodálna.
Mondd - neked nem fáj a szíved?...
Nekem igen. Különösen az eső, ha csepereg.
Fáj ilyenkor nagyon az Idők vége,
a Minden, az Élet végtelensége.
- Ó, nem a magam sápadt, rongyos életkéje -
A zenék bánatos zenéje.
Az otthonok békéje. A Titkok mélye.
A szőke lányok szemének kékje.
A nők, akiknek hiába néztem a szemébe,
Most halálra szorítná két karom ölelése.
Nem öltöznének gyászba...
Mert én bolondul hiszem most,
hogy nem tud most csókolni senki szája.
Pedig nem s igaz.
Most villog igazán a bestiák bokája.
Ide is elfénylik a szagos tüzek lángja, a gyönyörű máglya.
A keserves bálvány mindenki imádja,
amire az Élet képe van pingálva.
Furcsa a kék égből jajgató keselyük lármája.
Mintha síró gyerek lenne a felhőkbe pólyálva
és a pufók égnek a nap lenne a szája.
Mindent furcsállani szakad rám itt minden.
El is hiszem, nem is. A szám mondja: "Isten"...
Mert kell Istenének lenni a Mának
Kell Istenének lenni a Halálnak.
A halálnak, akik most itt szomszédolni járnak...
Míg én verset írok...
Minden olyan kicsi, csak nagyok az árnyak.
És én verset írok. Nem magamnak. Másnak.
Ugye, hogy furcsa, hogy Van, ami Nincsen.
Bátorság, Szív, Erő, Fájdalom, Isten...
- Mondd - nem fáj a Szived?
Nekem igen.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Katona a nyugati fronton Roham az isonzói fronton Szomorú kép a Somme folyó melletti frontról
Cikk-ajánló
Az önálló bank előkészítése Az önálló bank előkészítése
A bankbizottság kiküldött albizottságának április 4-iki ülésén...
Teleki Pál és Jaross Andor látogatása Udvardon Teleki Pál és Jaross Andor látogatása Udvardon
Udvard községben vasárnap délelőtt adták át ünnepélyes keretek között...
A rosszul begombolt mellény A rosszul begombolt mellény
Új kísérlet-e vajjon az a diplomáciai hadjárat, amely Riccioneban...
Ritka majomfajta Ritka majomfajta
A lipcsei állatkert nemrég egy szépen kifejlődött him dzselada majmot...
Megkerültek a szélhámosnő kincsei Megkerültek a szélhámosnő kincsei
Megírtuk, hogy a rendőrség elfogta Freiberger Szeréna nemzetközi...
Az országház munkájáról Az országház munkájáról
Az országháznak sokszor oly zajos csarnokai bezárultak s a...
A trónörökös hagyatéka A trónörökös hagyatéka
Egy bécsi ujság a következő, állítólag hiteles adatokat közli Ferencz...
Ellenkoaliczió Ellenkoaliczió
A nyár elején már szó volt róla politikai körökben, hogy őszre...
Városok és falvak Városok és falvak
Munkapárti képviselőknek egy nagyobb számú küldöttsége kereste föl...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98