A harmadik háborus ülésszakra egybehivott képviselőház a nemzeti becsület parancsoló következményihez simulva: a históriai időknek megfelelő, szolemnis módon kezdte meg tárgyalásait. A napirenden levő felhatalmazási javaslat eminenter bizalmi kérdés lévén, az ellenzék természetesen ezuttal is szigoru birálat tárgyává tett a kormány politikáját.

Az ellenzék felelősségre vonta a kormányt a szállítási visszaélések és az élelmezési mizéirák terén felhangzó panaszok miatt. Erősen támadta a cenzura szigorát; azonkivül pedig Károlyi gróf határozati javaslata alapján sok szó esett a választójogi reformról is.

Ámde a képviselőket, az országot és a tárgyalásokat minden bizonnyal feszült figyelemmel kisérő külföldet is azok a nyilatkozatok és azok az autorativ kijelentések érdekelték leginkább, amelyekből ország- és világszerte tájékoztatást véltek nyerhetni a béke közeli eshetőségei felől. Őszinte hazafias örömmel konstatálhatjuk, hogy a magyar parlamentben elhangzott nyilatkozatok, ha nem is elégítették ki a békeoptimisták várakozását s nem hirdették pozitiv formában a béke gyorsütemű közeledését, ujabb bizonyságát végiggondolt békeóhajának. A francia, az angol és az olasz parlamentek mostani visszataszító értelmi és lelki zürzavara mellett a magyar képviselőház tárgyalásai, egy nemesebb kultura, az értelmi felsőbbség és államférfiai bölcsesség lebilincselő képét mutatják.

Nagy dolog, hogy a nemzet legnevesebb emberei ismét egymásra találtak. Még Károlyi Mihály gróf is azon volt, hogy felszólalásával lehetőleg alkalmazkodják a históriai helyzethez, jóllehet a mult nagy hibái miatt csak nagy kerülővel közelítette meg ezt a célját. Rakovszkyt hébe-korba elragadta a temperamentum, de igazolására szolgál, hogy ezuttal nemcsak egyéni indulatának, hanem – miként nyugodtabb formában Serényi gróf és Szterényi József – tömegérzelmeknek is volt szószólója.

Csütörtöki felszólalásában Apponyi még csak fokozta a magas szinvonalon mozgó vita jelentőségét és értékét. Andrássy és Tisza beszédjeiről felesleges a dicséret hangján szólani. E beszédek napok óta a művelt világ birálata alatt állanak. Ez a világszerte megnyilatkozó elismerés többet mond minden ujságcikknél. Sok tekintetben ellentétes érvelés ellenére is valósággal kiegészítette egymást Tisza és Andrássy beszéde.

Mindaketten abban konkludáltak, hogy a békének megvannak már a tárgyi feltételei, ámde hiányzanak még a megfelelő szubjektív előfeltételek.

Bethmann – Holiwegnek a Reichstagban elhangzott két rendbeli felszólalása – eltekintve a tisztán német vonatkozásu részektől – megerősítése és szankcionálása a magyar miniszterelnök nagyjelentőségű kijelentéseinek. Nevezetes körülmény, hogy mindakét államférfiunak a fejtegetései oda konkludálnak, hogy minél tovább halasztja az entente diplomáciája a becsületes béke kérését, annál nagyobb árt lesz kénytelen fizetni a háboru prolongálásáért. A győztes központi hatalmak most is készek szóba állani a békét kereső entete-tal.

Véleményünk szerint ennek az eshetősége csak akkor fog beállani, ha legalább egyikét az ellenünk szövetkezett nagyhatalmaknak sikerül alaposan tönkre silányítania. A gallipoti kudarc, Belgium veszte, Szerbia bukása, francia départementok megszállása nem ingatta meg az entente épületét. E kétségtelenül jelentős eredményekkel csak az épület ablakait sikerült betörni és kiemelhettük az ajtókat meg a kapukat, ámde a mestergerendák és a tűzfalak érintetlenek maradtak. Csak ha az egyik nagyhatalmat: Franciaországot, Oroszországot avagy Angliát sikerül végérvényesen megverni s ennek következtében roskadozni és omladozni kezd a ma még szilárdnak mutatkozó épület, fognak az omladozó romokból felcsillámlani a születendő béke szubjektív és objektív feltételei.