Az újoncokat nagyobb arányban kell a parasztságból behívni, mint az iparral foglalkozó rétegekből, mert a falvakban a munkaerő-felesleg jóval nagyobb, s a városokban a képzettséget kívánó munkaerő nehezebben pótolható. Ráadásul a katonának behívott parasztok helyett sokkal inkább dolgoztathatók hadifoglyok.

Csakhogy Ausztria iparosodottabb ország, mint Magyarország. Így hazánknak a lakosság számához képest nagyobb arányban kell újoncállítást vállalnia, mint a lajtántúli osztrák-cseh tartományokban – ez az a keserű tétel, melyhez hozzájárult a magyar országgyűlés és kormány. Egyedül a Függetlenségi Párt nem szavazta meg a „véradó” ilyetén megosztását.

Magyarország az újoncállításnak közel felét adta, miközben a katonakorú férfiak esetében az összlakosságnak kicsit több mint 43 százaléka jutott hazánkra. A teljes népesség 41, az elesettek 42, a fogságba esettek 42,3 százalékát adta Magyarország – állítja Galántai József történész.