A drezdai ‹Nachrichten› irja: Hetek óta tudjuk már, hogy Oroszország nemcsak municzióban, hanem ágyúban is hiányt szenved. Annak a körülménynek, hogy a mazuri téli csatában ismét háromszáz ágyúját vesztette el, következménye az, hogy nemcsak a 10. hadsereg megsemmisülése következtében fölszabadult ágyúkat nem lehet már más orosz csapatok rendelkezésére bocsátani.

Föl kell ugyanis tennünk, hogy az orosz hadsereg ágyúinak egy nagy részét ebben a kilencz napos csatában a mi tüzérségünk szétlőtte. Ha ehhez hozzászámítjuk a sértetlenül a mi kezünkbe került háromszáz ágyút és megfontoljuk, hogy az orosz hadsereg nagy ágyúhiánya következtében a 10. hadsereg állománya aligha volt már teljesen tökéletes, akkor föltehetjük, hogy a csekély csapatmaradékok már csak nagyon kevés ágyút vihettek el magukkal.

Az a kérdés már most, hogy állandó nagy hadizsákmányunknak milyen befolyása van az orosz fölszerelésre és hány ágyúval rendelkezik még Oroszország. Igaz ugyan, hogy Oroszország Amerikából több millió rubelért ágyúkat kapott és hogy Japánország is ágyúanyaggal támogatta Oroszországot.

Mindez azonban csak csekélység az orosz hadsereg irtózatos nagyságával szemben. Oroszországnak békében 4434 tábori ágyúja volt, azonkivül az orosz hadsereg 444 könnyü tábori taraczkkal és 64 nehéz tábori taraczkkal rendelkezett. Minden orosz hadtestnek 96 tábori ágyúra, nyolcz nehéz és tizenkét könnyü tábori taraczkra, valamint négy darab tíz czentiméteres ágyúra van szüksége. Azonkivül 138,000 kilogramm puskaporra van szüksége. Háborúban természetesen még jóval nagyobb a szükséglet, már csak azért is, mert Oroszország csak nehezen gondolhat a pótlásra. Kelet-poroszországban az oroszok 1000 ágyut és gépfegyvert vesztettek el, a pózeni harczokban körülbelül 300 ágyút, az osztrákok több, mint 100 ágyút vettel el tőlük. Ez már 2000 ágyú, a mihez még hozzá kell számítanunk azt a sok ágyút, a mit az oroszok futásuk közbe megsemmisítettek.

Az ágyúban való veszteségeket, ha már ekkora, természetesen Amerikából, vagy Japánországból érkező pótlóanyaggal nem lehet kiegyenlíteni. Ehhez jön még a municzióban való rengeteg veszteség, a mely magában Kelet-Poroszországban akkora volt, hogy két évre elegendő lett volna három hadtest számára. Mindebből az következik, hogy ha Oroszországnak van is még elég katonája, de nincs már elég ágyúja a csapatok fölszerelésére. Ezen segíteni kész semleges amerikaiak is csak nagyon keveset változtathatnak.