A jelen világháború és a régibb háborúk lefolyása igazolja, hogy a háborús események nem függetlenek a meteorologiai elemektől, még a technika modern fejlettsége mellett sem. Főkép a napsütés tartama s az ezzel járó hőmérsékletváltozások, az esőzések és a légáramlatok vannak befolyással a háborús események kimenetelére.

A napsütés tartama a földrajzi szélességtől és a Nap declinatiójának értékétől függ. Ez a leghosszabb akkor, mikor a Nap legmagasabban jár. Így május-június-július hónapok folyamán a nap 60°-nyi északi szélesség alatt (Stockholm, Szentpétervár) 1630 órán át, 35°-nyi szélesség alatt pedig csak 1303 órán át van a Nap a láthatás fölött. Mivel e három hónapban 2208 óra van, könnyen belátható, hogy a legmelegebb nyári hónapok alatt Európa északi részében nagyobbszerű éjjeli katonai operatiókról nem igen lehet szó.

A napsütés tartalmával együtt jár a levegő felmelegedésének foka. Nagy melegek és nagy hidegek egyaránt károsan befolyásolják a harcztéri eseményeket. A nagy melegek könnyen megromlasztják az élelmiszereket, siettetik a harcztéren heverő emberi és állati hullák rothadását s ezáltal megfertőzik a levegőt s igy türhetetlenné teszik a harczosok életét. A skótok 1578-ban Belgiumban meztelenre vetközve harczoltak, a japánok a legutolsó, az oroszok ellen vivott háborújukban legyezőket használtak.

A nagy hidegek, mint a hadtörténelem tanitja, végzetessé válhatnak egész hadseregekre. Az 1812. évi kegyetlen orosz fél okozta a napoleoni hadsereg borzasztó katastropháját. A befagyott tenger lehetetlenné teszi a hadihajók és tengeralattjárók működését, mert már az igen hideg víz is megnehezíti ezt. 1795 január havában a Texel szigete mellett befagyott hollandi flottát franczia huszárok egy éjjeli rajtaütéssel elfoglalták. A befagyott tavak, mocsarak és folyók egyáltalában kényelmes közlekedési eszközül szolgálnak. Az előbb emlitett eseten kívül, mely egyedüli a maga nemében, számos esetet ismer a történelem, hogy nagyobb hadsereg a befagyott tengeren kelt át. Így 1658-ban X. Károly svéd király 12.000 harczossal a befagyott Belten kelt át, hogy Kopenhágát ostromolja. Igen elmésen használták fel 1443-ban a törökök a magyarok ellen egy balkáni hegyi patak vizét, melyet meredek sziklákon átvezettek s a sziklákra fagyott víz megnehezítette a támadók helyzetét. 1800-ban pedig az osztrákok a Tonale-szorost háromszoros jégfallal védték jó sikerrel a francziák ellen.

A tartós esőzéseknek a csapatmozdulatokra gyakorolt gátló hatását eléggé ismerjük Szerbia ellen mult évben vezetett offenzivánkból. Hirtelen ködök is megnehezítik a harczmodulatokat és főkép a tüzérség működését. Gusztáv Adolf svéd király életébe került egy hirtelenül fellépett köd, mert ellenséges lovasság közzé tévedt.

A légáramlatok sokszor végzetes hatással vannak egy-egy ütközet kimenetelére. A szelektől felkavart por és homok nemcsak a harczosok szemét támadja, hanem a puskák és gépfegyverek működését is zavarja, a mennyiben a por és a homokszemek belejutnak a fegyvercsövek belsejébe és a zárvárszerkezetébe. A tűzérségnek is számolnia kell a szélnek a lövegre való eltérítő hatásával. Különösen tengeri csaták alkalmával végzetes lehet egy-egy orkán kitörése. Így 1588-ban egy hirtelen orkán megsemmisítette az egész spanyol flottát; 1854-ben az oroszok ellen a Fekete-tengeren operáló angol, franczia és török flottát egy nagy vihar igen megkárosította. Leverrier franczia csillagász akkor kimutatta, hogy az egyesült flotta a szenvedett veszteségtől idejekor érkezett sürgönyértesítés mellett megóvható lett volna, mert a nyugat-kelet irányú orkánt a sürgöny könnyűszerrel megelőzhette volna. Ez a megállapítás adott ösztönzést az időprognozis kifejlesztésére.

Érthető tehát, hogy a hadvezetőség is foglalkozik a hadi meteorologiai szolgálat szervezésével. Ez a szolgálat annál fontosabb, mert az ellenséges államok beszüntették a meteorologiai jelentések közhírré tételét, de hogy milyen jól dolgoznak a szövetséges németek hadi meteorologusai, mutatja legjobban a német légi flottának Anglia elleni sikeres és gyakori támadásai.