Dtum
Login with Facebookk
1916 | Április

Schöpflin Aladár: Válasz egy levélre

Fogadja, kérem, köszönetemet szíves soraiért, nemcsak azért, mert megtisztelt velük, hanem mert alkalmat ad arra, hogy múltkori A paraszt-ról szóló cikkemhez néhány olyan mondanivalót fűzzek, ami a cikkből az írói kompozíció kényszere alatt kimaradt.

Tudom s ez a cikkemben is benne volt, hogy a magyar parasztról az egész vele érintkező úri osztálynak általában véve az a véleménye, ami Önnek. Több vidékén jártam az országnak úgy, hogy módomban volt a parasztságot s az úri osztályhoz való viszonyát megfigyelni s nem volt nehéz megállapítanom, hogy a parasztságról szóló úri kritika mennyire igaz s mennyiben alapszik osztálybeli elfogultságon, érdek-ellentéten, a mindennapi élet apró-cseprő bosszúságaiból folyó psychologikumokon.

 

Nem is tápláltam olyan illúziókat a magyar parasztról, mint a városi emberek nagyobb része, - az elsők között voltam, akik rámutattak annak az idillizált parasztképnek a hamisságára, amelyet ma mint kötelezőt akarnak az irodalomra rákényszeríteni. Az én tapasztalataim, az ön tapasztalatai s a legtöbb falusi intelligens ember tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar parasztnak az a képe a reális, a valóságnak megfelelő, amelyet Móricz Zsigmond rajzolt s akik őt ezért támadják, azok vagy nem ismerik a parasztot, vagy nem tudnak reálisan látni és megfigyelni, vagy pedig jobban ragaszkodnak a tendenciózus illúziókhoz az őszinte valóságnál.

 

Azt az illúziós parasztképet, amelyet nálunk sajtóban, az irodalom egy részében és a politikai frázis-gyűjteményben konstruálták, kárhozatosnak tartom, mert csak arra jó, hogy akiknek kötelességük volna a tényleg meglevő és orvoslást sürgető bajokon segíteni, egyik legnagyobb kötelességmulasztásukról eltereljék a figyelmet.

Ugyebár, ön azt jobban tudja, mint én, hogy azzal nem intéztünk el semmit, ha - ki-ki műveltsége és temperamentuma szerint - káromkodunk vagy panaszkodunk azon, hogy a paraszt maradi, önző, tudatlan és még egy sereg hibával van megverve. S még jobban tudja ön azt, hogy az sem elintézése semminek, ha a derest emlegetjük, sőt ha be is hozzuk, attól sem lesz a parasztunk sem haladásra készebb, sem önzetlenebb, sem tudósabb.

 

Ezért mondom, hogy fel kell vetni a paraszt problémáját, ami, ugye, annyit jelent, hogy meg kell ismernünk népünket, erényeit és hibáit, kultúráját és kultúrátlanságát és keresni a módokat és eszközöket, miképpen segítsünk rajtuk. Abban - bocsánat - nincs önnek igaza, hogy inkább a munkásság problémáját vessük fel. Nincs igaza azért, mert ez a probléma már rég fel van vetve, - a munkásságnak megvannak a szervezetei, nemsokára bizonyára lesz olyan amilyen parlamenti képviselete, megvan a sajtójuk, vannak szépen fejlődő eszközei kultúrája fejlesztésére. Mindez többé-kevésbé megvan az összes közép- és felső-osztályoknak is.

 

Csak a parasztságnak nincs semmije mindebből. A munkás, a hivatalnok, az ügyvéd, az orvos, ha sérelem éri, tud módot találni arra, hogy az orvoslást keresse vagy legalább kipanaszkodhassa magát. Nem hallatlan dolog, hogy egy olyan országban, mint Magyarország, a parasztnak nincs egy rongyos kis hetilapja, amely csakugyan az ő érdekeit védje, nincs semminemű szerve, amely a körülsáncolt és szívósan védelmezett osztályérdekek és osztály-önzések társadalmában csak szót is ejtsen mellette?

Ezer éve áldozza a paraszt vérét és vagyonát az államnak - azt ön is úgy tudja, mint én, hogy a régi Magyarországban a véradó és minden egyéb adó terhe csaknem egészen a parasztságon volt? - És mit kap érte az államtól? Kap-e becsületes, jó közigazgatást? Kap-e kultúrát? Kapja-e a modern élet ama ezerféle kényelmességét, amely nélkül mi, úrfélék, el sem tudjuk képzelni az életet?

 

Az állam mindig gondosan megfizeti minden adósságának legalább a kamatait, - ebből az egy adósságból azonban ezer éve alig törlesztett minimális valamit. S ez a rossz adós, az állam, az urak útján közeledik és jut érintkezésbe a paraszttal s ez az érintkezés az esetek túlnyomó számában abban áll, hogy a parasztnak fizetni kell.

 

Annyi kultúrát nem tudtak adni neki Szent István óta sem, hogy be tudja látni, miért kell fizetni, a fizetségért alig kap cserébe valamit, a pénzt az urak hajtják be rajta, - aztán közeledjék bizalommal az urakhoz, szeresse őket, higgyen nekik, legyen irántuk önzetlen és méltányos stb., stb.

A paraszt tipikus hibáinak egyike - ezt ön, aki köztük él és olyan hivatást tölt be, amelyben legjobban láthatja, nálamnál biztosabban tudja, - a kultúrátlanság. Ki az oka vajon ennek a kultúrátlanságnak, ha nem az urak, akik mesterségesen benne tartják a parasztot és ha valamit tesznek érte, az inkább a dekórum kedvéért van, semmint hogy igazi kultúrmunkának volna nevezhető. Mennyi az a kultúra, amit a paraszt a népiskolából hoz magával? S az után - sok cifra frázis elmondásán és megtapsolásán kívül - mit tettünk és teszünk mi a paraszt iskolán kívüli kultúrájáért?


A paraszt-hibák másik része az osztályába való elzártságból folyik. Mert megsérteném önt, a tudományos elméjű embert, ha magyarázni akarnám, hogy az "osztály" nemcsak szólam, hanem igenis minden pillanatban előttünk álló valóság. Ön igenis, mindennap lát "társadalmi osztály", beszél vele, alkuszik vele, megegyezik vele.

 

Mert minden egyes parasztember azokkal a tulajdonságaival, amelyeket ön felé fordít, maga a társadalmi osztály s ha ön azt mondja, hogy a paraszt maradi, önző stb., - ezt az "osztály"-ról mondja, s azért, mert egy sereg parasztról tapasztalta, hogy maradi, önző stb. Minden egyes emberben az osztállyal van önnek küszködése, mert ami ellen ön küszködik, az nemcsak az egyesekben van meg, hanem az egyesek összességében, az egész osztályban.

 

S a paraszt jobban bele van zárva osztályába, mint bárki más. Nincs fejlődési lehetősége a dolgok mai rendje szerint. Mindenki, a munkástól a főréig, több-kevesebb erőfeszítéssel feljuthat a kultúrának, képességei kifejtésének magasabb fokaiba, csak nehézségeket talál magával szemben, de nem lehetetlenségeket. Hova fejlődhetik a paraszt, ha még annyi képesség van is benne a fejlődésre?

Végül, uram, persze, hogy egyaránt vérzik ma az országért úr, polgár, munkás, paraszt. De a legtöbbet a paraszt vérzik, egyszerűen azért, mert a legnagyobb számmal van. S hogy a hazában a maga kis földjét is védi? Az én földem az a kis papír és nyomdafesték, amiből élek, az ügyvéd földje a magyar törvény, amellyel él, a hivatalnoké a hivatala - mindezt védi a paraszt, ahogy a paraszt földjét is védi az úr, a polgár, a munkás. Mindenkinek adjuk meg a maga érdemét s ne bántsuk különösen a parasztot még az élelemdrágításért sem, amelyben egyformán bűnös minden osztály, a zászlós úr, a városi polgár épp úgy, mint a paraszt.

Uram, ugye egyetértünk abban, hogy itt a panaszkodás nem segít, itt dolgozni és cselekedni kéne. A paraszt megvan, egy ki nem küszöbölhető és nélkülözhetetlen quantitása életünknek, alépítménye egész nemzeti organizmusunknak. A Tisza is sok bajt csinált, a Tiszát erre szabályoztuk. Ha a parasztság körül bajok vannak, gondolkoznunk kell a gyógyításukon. A magyar politika gondolattalansága, az úri osztályok magukba zárkózott önzése, egész nemzedékek kulturális és szociális lelkiismeretlensége kiált reánk népünk hibáiból.

Cikkemmel nem is akartam mást, mint egy felkiáltó jellel figyelmeztetni erre a szégyenünkre.

Szívesen üdvözli:

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Schöpflin Aladár Domonyi parasztcsalád Székely Árpád: Parasztudvar Magyar  parasztház Öreg paraszt
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
MacDonald jazzdobosnak nevezte egy merész igérete miatt Lloyd Georgeot MacDonald jazzdobosnak nevezte egy merész igérete miatt Lloyd...
Rövid szünidőre ment szét húsvét előtt az alsóház, de a...
Mibe került a boer háború? Mibe került a boer háború?
Elmaradt győzelmi ünnep. A harcztérről visszatért győztes Roberts...
Tizenhat kereskedelmi hajót süllyesztettek el vasárnapra virradó éjjel a németek Tizenhat kereskedelmi hajót süllyesztettek el vasárnapra virradó...
A véderő főparancsnoksága közli: Német tengeralattjárók az október...
Maria Krisztina eljegyzése Maria Krisztina eljegyzése
Mária Krisztina herczegnő, Frigyes főherczeg és Izabella főherczegnő...
Meghalt Kossuth Meghalt Kossuth
Emberfeletti szenvedés után meghalt egy rendkivüli ember, a...
Német tornászfelvonulás Német tornászfelvonulás
600.000 német tornász a zászlók alatt. Mint 44 évvel ezelőtt a...
Új kartelltörvény készül az ipari minisztériumban Új kartelltörvény készül az ipari minisztériumban
A négy esztendővel ezelőtt megalkotott kartelltörvény nem váltotta be...
A  Repülőgép - Sajó Sándor A Repülőgép - Sajó Sándor
Nagy szitakötő száll a légben, Magasság csattogó csodája; Madárhad...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98