Mióta hajó jár a tengeren, mindössze sem sülyedt el annyi hajó, mint mióta ez a háboru dúl. Ezt a kifejezést: sülyedő hajó, még soha sem mondták és irták annyiszor, mint mostanában, az utóbbi két esztendő alatt. Akik már utaztak hajón, mind tudják, hogy félelmes érzés arra gondolni, hogy az a nagy viz, amelynek hátán ring a hajó, gyilkos szándékkal és halálos öleléssel övezi az emberek életét, azok pedig, akik végig éltek valamely tengeri út alkalmával sülyedő pánikot, életük kimagasló eseményét látják a történetben és soha sem fogják elfelejteni.

Maga a menekülés a legborzasztóbb szófogalom s ami e szó mögött, mint tény jelentkezik, a legnagyobb kin, amit csak az ember számára tartogat a sors a földi életének tartalma alatt. A hajó utazás kényelme, minden más járművel történő utazással szemben ha egyéb nem volna, mint a szabad, kényelmes mozgás, már elegendő, volna arra, hogy az ember csakis ilyen távolba haladásra vágyakozzék.

Már most könnyü belátni, hogy ha egy hajó ezer utast visz, amikor az ezer ember kényelmesen, szinte sétálva a sétatér jellegü fedélzeteken észrevétlenül hagyja maga mögött a mértföldeket, a veszély esetén a hajó mentő-készülékei vannak hivatva szűk térre, csolnakok és egyéb szerszámok kis méreteire összeszoritani a nagy embertömeget. Még akkor is, ha a hajón rendelkezésre álló mentő szerszámok térfogata bőségesen elegendő minden utas biztos elhelyezésére, még akkor is rémületes arra gondolni, hogy utolsónak maradni majdnem egyértelmü a lekéséssel, tehát a halállal. Nem is lehet csodálkozni tehát azon, ha menekülés pillanata elérkezik, hogy az utasok mind elsők akarnak lenni az életet mentő eszközök használatában. A géptechnika hatalmas fejlődése két irányban vitte előbbre a mentés lehetőségét.

Az első az, hogy a mentőkészülékek igen gyorsan állnak rendelkezésre, a másik pedig az, hogy maguk a mentőkészülékek életbiztonságot nyújtanak. A fontosabbat nehéz megállapitani, mert hiába életbiztos a készülék, ha nem lehet kellő időben használatba venni, viszont hiába gyors az alkalmazás, ha maga a készülék nem nyujtja az életmentést. Világos, hogy a kettőnek harmonikusan kell egymást kiegészitenie.

A modern hajóépités tehát nem is választja el egymástól ezt a két dolgot, s ezek egymással párhuzamosan haladnak, fejlődnek. Ma különösen fontos szerepe van a gyors és biztos mentésnek. Ma ugyanis nem azért sülyednek el a hajók, mert valami előre nem látott esemény okoz katasztrófát, s ma nem az a helyzet, mint régebben, a békés közlekedés idejében, hogy a sülyedés oka és okozata között huzamosabb idő is eltelhetik, ma az a helyzet, hogy a hajó tudja, hogy sülyesztő ok támadja meg, s ez az ok borzalmas rövidségü időt szab az okozatig.

Sokszor egy perc sem telik el, s a hajó fölött a rejtelmes tenger zugja el a halotti zenét. Ilyen esetben természetesen szó sem lehet menekülésről, helyesebben tervszerü mentésről. Általában azt szokták alapul venni, hogy harminc, negyven perce van a hajónak a mentésre, s erre szerkesztik a készülékeket. Az bizonyos viszont, hogy a fejlődés ezt az időt akarja kisebbiteni, vagyis olyan berendezést akar teremteni, amelynek használatba vételére a legkevesebb idő is elegendő. A képünk ilyen ujabb mentőberendezésről számol be.