Ha a múlt nagy miniszterei vagy diplomatái – akiket országaik külügyi szolgálatának ambiciózus tagjai előszeretettel tartottak példaképeiknek, például egy Talleyrand-t vagy egy Bismarckot – feltámadtak volna, hogy megtekintsék az első világháborút, biztosan elcsodálkoztak volna azon,

vajon értelmes államférfiak miért nem próbáltak valamiféle kompromisszumot kötni, mielőtt a háború teljesen lerombolta volna 1914 világát. Mi is csak csodálkozhatunk.

A múltban a legtöbb nem ideológiai és nem forradalmi háborút nem azzal a szándékkal vívták, hogy halálos és teljesen kimerítő küzdelem legyen. 1914-ben nem az ideológia osztotta meg a háborúzó feleket … Az a kérdés, hogy vajon az I. világháborúban miért estek egymás torkának a küzdő felek úgy, mintha dupla vagy semmit játszanának, mintha csak totális vereség vagy a totális győzelem létezne.

Az alapvető ok az volt, hogy a korábbi háborúktól eltérően, melyeknek korlátozott és specifikus céljai voltak, ez a háború mindent el akart dönteni. … Németország ugyanis olyan globális politikai és tengeri pozíciót szeretett volna megszerezni, mint amilyet akkor Nagy-Britannia töltött be.

Ha sikerül ezt elérnie, akkor a hanyatló Nagy-Britannia automatikusan alacsonyabb státusba kerül. A tét Franciaország számára nem ennyire globális, viszont nagyon sürgető volt: … Franciaországnak mint nagyhatalomnak a jövője …

A kompromisszumos megoldás mindkét esetben csak halasztást jelentett volna.

Eric Hobsbawm
angol történész