A bolsevik kormány, a Népbiztosok Tanácsa béketerve elutasította az annexiót és hadisarcot. Annexiómentesség alatt azonban mást értett, mint a korábbi békekezdeményezők: nem pusztán a háború előtti állapot helyreállítását.

Ott, ahol a háború előtti állapot igazságtalan, mint Elzász és Lotharingia esetében, vagy a népek akaratával ellentétes, mint Dél-Tirolban, a bolsevikok nyitva hagyták a változtatás lehetőségét.

Ezekben az esetekben a béketerv népszavazással számolt. A bolsevikok korábbi titkos szerződések százait hozták nyilvánosságra. Mintegy ezzel is jelezni kívánták népüknek és a világnak az új történelmi időszámítás kezdetét, amelynek saját hatalomra jutásukat tekintették.

A szovjetek feltétel nélküli fegyverszünetet kezdeményeztek, vagyis nem csupán saját béketervük, de más elképzelések alapján is készek voltak tárgyalni.

A bolsevikok általános békét hirdettek, de a különbéke megkötésétől sem zárkóztak el. Galántai József történész szerint a szovjet béketerv egyszerre volt reálpolitikai program és ideológiai forradalmasító eszköz. A bolsevikok világforradalomban gondolkodtak, de annak elkövetkezte előtt is sürgősnek tartották a békét.