Őnagysága igen rosszkedvű. – Édesem! – mondja zordon hangon a ház szintén borus, gondterhes fejének – vajjon mire nézed te is a napot?! Azt hiszed, hogy szokott nem törődömséggel ez igy tovább mehet? Van-e egyáltalában neked sejtelmed arról, hogy ma mi a sorsa egy háziasszonynak?! A cselédem egész nap ácsorog a boltok előtt – azalatt én agyondolgozhatom magam. Van is, nincs is cselédem. Ez igy nem mehet. Még egy lányt kell fogadnom. Egyik ácsorog és bevásárol, a másik meg legyen mellettem..
- De édesem! – tiltakozik lágyan a férj – igy sem birjuk a házat…
- Bánom is én! – replikázott haragosan az asszony. – Te vagy az oka mindennek. Más férj mindent szerez a házhoz. Annyi drága, jó barátod van, tele vagy összeköttetésekkel, - mindig dicsekszel – de egy kiló krumplira nem tudnál még a magad emberségéből szert tenni.
- Jó, majd utána nézek. Lesz minden, csak ne izgasd magadat örökös panaszaiddal…
Ezzel a férj elment a hivatalba. És ugy látszik komolyan vette az igéretet. Déltájt ugyanis csengettek és kopott ember állt az ajtó előtt.
A nagyságos ur küldött! – jelentette. – Vett krumplit a gazdámtól. Azt kérdezteti, hogy tíz zsákkal elég lesz-e?
- Elég hát! Csak lássam is mielőbb.
- Rögtön meglesz! – felelte a küldönc. – Rengeteg krumplink van felraktározva. Örülünk, ha túladhatunk rajta. De a zsákjaink kifogytak. Azt tessék adni, s akkor egy fordulóra már itt is vagyok a krumplival.
- Honnan vegyek mindjárt tiz zsákot? Nincs egy sem!
- Hát akkor ki kell kölcsönözni. Van egy zsákkölcsönző bolt. Annak a zsákok árát kell megfizetni s aztán háromnegyedárban vissza veszi. Tessék huszonöt koronát adni, majd elintézem az egészet.
Az asszony odaadta a huszonöt koronát….
- Látod édes! – fogadta aztán férjuramat most már engesztelt hangon – az embernek csak utána kell nézni a dolgoknak és minden megy. Azt a krumplit is sokkal korábban megrendelhetted volna, mennyi ácsorgástól mentetted volna meg a Marit!
- Micsoda krumpliról beszélsz? – felelte ártatlanul a férj.
- No, amit ma vettél. Itt volt már az ember is a zsákokért. Nem volt, hát pénzt adtam helyébe. Az igaz, hogy a krumplival már itt kellene lenni.
A férj most még kevesebbet értett és csak jó idő mulva vette ki az asszonyból, hogy mi történt. Kiderült, hogy ő semmi krumplinak még nem nézett utána s egyáltalán fogalma sincs az egészről. Ellenben itt valami szélhámosság lappanghat. Igaza volt, mert elmult egy-két nap és a krumpli csak nem érkezett be. Végre is a rendőrséghez fordultak. Ott pedig már garmadával hevertek a panaszok, melyek mind a hasonló repicével dolgozó zsákosember becsapásairól siránkoztak. Csak napok multán sikerült a furfangos embert egy lecsuszott ügynök személyében elfogni.