Valutapolitikai intézkedések
Budapest, 1917. január 13.
A pénz értékének fentartása és lehető megóvása ma mindegyik hadviselő államnak egyik főfeladata.
A pénz értékét mindig a legnagyobb értékben a háboru befolyásolja és az ázsió mindig a háborus időknek volt a legfeltünőbb jelensége. Abban a mértékben azonban, mint a most folyó világháboruban, a pénz értékét sem támadta meg a háboru, mert a jelenlegi világháboru óriási terhei mellett az előző század legnagyobb hadjáratai is eltörpülnek jelentőségükben.
A valuta fentartása ennek következtében mindegyik hadviselő államnak sulyos gondja és minél nagyobb része van a háborus viszonyok mellett megengedett nemzetközi forgalomban az illető országnak, annál jelentősebb ez a gond reá nézve. Innen van, hogy éppen a nyugateurópai országok, amelyek a háborut megelőzően igen rendezett valutaviszonyoknak örvendtek, a háboru folyamán a legerőteljesebb intézkedésekhez voltak kénytelenek nyulni a valuta védelmére.
A francia és angol állam részéről a külföldön kötött drága kölcsönök valószinüleg nem jöttek volna létre, ha a valuta fentartása a drága kölcsönöket szükségesekké nem tette volna. A mi zárkózottságunk részben azzal az előnnyel is járt, hogy a valuta érdekében nem kellett terhes külföldi kölcsönökhöz folyamodnunk, hanem ezeket a kölcsönöket elhalaszthattuk a háboru befejezéséig, midőn már sokkalta kedvezőbb feltételek mellett lesznek elhelyezhetők.
Amig a háboru tart, nincs is ennélfogva szüksége annak, hogy terhes adósságokat vállaljunk magunkra a valuta megvédelmezése érdekében. Lényegesebb forgalmunk csupán szövetségeseinkkel lévén, egyedül a német birodalommal szemben van szükségünk átmeneti intézkedésekre, amelyeket a magyar és osztrák államkincstár váltóra folyósitott havi márkakölcsönök biztositanak. A többi intézkedés már inkább rendészeti jellegü, amelyeknek preventiv célja csupán az, hogy a megkötött forgalomból származó zavarokat és kinövéseket megelőzhesse.
Ma tehát az ázsióval nemcsak mi, de a német birodalom, sőt az entente gazdag államai is, félig-meddig rendőri uton igyekszünk megküzdeni. Ami némileg rehabilitálni fogja a mult századbeli osztrák rendőrminiszternek azt az eljárását, hogy egy szép napon az ázsiót rendőri paranccsal akarta eltüntetni az osztrák állam területéről.
Meg kell tehát elégednünk ennek a gazdasági bajnak oly módon való gyógyitásával és enyhitésével, amelyet az orvosi tudományban tüneti kezelésnek neveznek. Nem csökkenthetjük a fedezetlen bankjegyforgalmat ugy, ahogyan óhajtanók és meg kell elégednünk azzal, hogy megakadályozzuk, hogy a jelentékenyen megbővült bankjegyforgalom, másfelől a külföldi fizetési eszközök elégtelen volta nagyobb gazdasági zavarokra ne vezethessen.
Ettől a törekvéstől vezérelve, nemcsak a külföldi fizetési-eszközöknek, de a saját pénzünknek a forgalmát is az utóbbi hetekben messzemenő módon kellett szabályoznunk, ha azt akarjuk, hogy az elrendelt intézkedéseinek megfelelő eredménye is legyen.
Ki hitte volna, hogy azért, mert valaki devizát nem a devizaközponttól vásárol, valaha még szabadságvesztés-büntetéssel fogják sujtani és szigoru büntetés fogja érni, mert egy külföldinek valamelyik belföldi banknál levő számlájára az emlitett központ hozzájárulása nélkül fizetést teljesit.
A deviza-üzlet legutóbbi szabályozása már nemcsak a deviza-forgalomnak az eddiginél jóval szigorubb központositását jelenti, de ugyszólván az összes nemzetközi fizetéseket, a saját pénzünknek külföldre vitelét, vagy oda való átutalását, az egész exportüzletből származó külföldi valutát is a deviza-központ rendelkezése alá bocsátja.
Ezek az intézkedések egyrészt lehetővé teszik, hogy a deviza-központ magát a külföldi forgalmat is ellenőrizhesse, mert a külföldi váltók rendelkezésre bocsátásával egyuttal betekintést nyerhet azokba a külföldi üzletekbe, melyeknek kiegyenlitésére ezek a devizák szükségesek. Ily módon pedig hatásosabbá válik a valuta védelmére az a decemberi rendelet is, amely bizonyos fényüzési cikkeknek behozatalát eltiltja.
Másfelől alkalmasak azok az intézkedések arra is, hogy a spekuláció szabad tevékenységét és esetleges tulhajtásait is megakadályozzák, mert az uj és szigoritott rendelkezések következtében a spekulációinak alig nyilik tere a maga tevékenységének kifejtésére.
Ebben a törekvésünkben természetesen majd avval a gazdasági felfogással kell számolnunk, amely a háboru után a valuta-politikát is, mint annyi gazdasági intézményt, uj alapokra fogja fektetni. Az arany szerepe, amely annyira döntő volt a háborut megelőző valuta-politikában, valószinűleg nem lesz többé a régi és a pénz értékét a háboru után bekövetkező gazdasági fejlődésben más tényezők fogják irányitani.
Az első törekvés azonban természetesen arra fog irányulni minden országban, hogy a függő államadósságok, közöttük első sorban a különféle bankjegy-adósságok, rendeztessenek, ami a pénz értékét mindjárt kedvezően fogja befolyásolni ugy a belföldi, mint a nemzetközi forgalomban. De a legközvetlenebbül ható tényező első sorban magának a háborunak megszüntetése lesz, mert a béke és vele kapcsolatban a bizalom helyreállta egyszeriben leszoritja az ázsiót.
Minél szilárdabb alapokra lesz fektetve ez a béke, annál nagyobb lesz ez a bizalom és annál jobban fog szilárdulni pénzünk értéke. Magából a háboruból természetesen a győztes valutája fog a legkedvezőbben kikerülni és azért a valuta igazi őrei a háboruban azok a katonák, akik esőben, hóban kergetik a világ minden tájékán az ellenséget maguk előtt.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!