A hadi állapot folytán bekövetkezett réz-, gummi-, juta-, és ónhiány az elektromos gyárakat arra kényszerítette, hogy megfelelő pótló anyagokról gondoskodjanak, a mi többé-kevésbbé sikerült is. A legfontosabb kérdés a réz helyettesítése volt, mert hiszen minden elektromos eszköz a világháború előtt rézalkatrészekkel készült.

Három fém jött használatba a réz helyettesítője gyanánt, úgy mint a vas, a czink és az aluminium. A vasat mindenek előtt olcsósága és a mechanikai igénybevételekkel szemben való nagy ellenálló ereje ajánlotta, ámbár kétségtelen, hogy éppen elektromos szempontból a legkevésbbé alkalmas, mert fajlagos ellenállása 7-8-szor akkora, mint a rézé és ezenkivül nagy a hőmérsékleti coefficiense is. Mindazonáltal a megfelelően nagyobb keresztmetszettel készült "hadi" vasvezetékek és vaskábelek a követelményeknek jól megfelelnek.

A czink ellenállása már 2-szer kisebb mint a vasé, azonban kisebb a mechanikai igénybevételekkel szemben kifejtett ellenálló ereje is, azonkivül könnyen deformálódik. Ebből a fémből szintén készülnek vezetékek, különösen az épületek belső részeiben való használatra, azonkívül kábelek is.
A réz legalkalmasabb helyettesítője az aluminium, mert fajlagos ellenállása csak 1.6-szor nagyobb mint a rézé. Nagyobb felhasználásának azonban útját állja az a körülmény, hogy ez is "hadi" fém és csak korlátolt mennyiségekben áll rendelkezésre.

A generatorok, motorok és transzformátorok vezetékeit nagyobb részt czinkből és aluminiumból készítik. A kapcsolótábla, az áramelosztó, az elektromos óra, a mérő műszerek, a lámpák stb. fémalkatrészei az említett három fémből készülnek; az így előállított eszközök czéljuknak tűrhetően megfelelnek, de azért sok technikus bizonyára fájó szívvel gondol vissza a régi szép eszközökre.
A szigetelésnél a jutát majdnem kizárólagosan a papir helyettesíti és oly jól beválik, hogy a béke idején is meg fog maradni ebben a használatban.