A hadsereg főparancsnokának az a szándéka, hogy a legénység kötelességtudása elimeréséül, tizennégy napi szabadságot kapjon, a fronton levő legénység hat, a legénység többi része kilencz hónap után, de csak egyszer évenként. A szabadságolásoknak tekintettel kell lenni a csapatoknak állományi viszonyaira s a helyi és közlekedési viszonyokra is. A hadseregparancsnokság intencziója ilyenképpen nem teljesíthető mindenütt egyformán és egyenlő arányokban. Általában a parancsnokság utasítást kaptak, hogy a szabadságra irányuló kérelmeket lehetőleg méltányolják.