Dtum
Login with Facebookk
1918 | Április

Tersánszky J. Jenő - Cicának

Talán fehér kígyóval álmodt
Utolsó éjen, anyád, veled áldott,
Hogy ferdék s feketék a szemeid.

Hogy ily ferdék s feketék szemeid
S úgy jelennek meg húnyt pilláimon, -
Idézve őket messze tőled itt, -
Mint kútak mélylő, hideg tükre von.

Vagy tán vörös macskával álmodt
Utolsó éjen, anyád, veled áldott,
Hogy hajad aranyrozsdaszin.

Hogy a hajad ily aranyrozsdaszin,
Mint távol vörös cserje a havon,
Mellyel fagyos szél játszik odakinn,
Mint szivemmel, itt, fásult fájdalom.

Cica, hisz oly fáradt az én szivem,
Hogy furcsa szépséged terhül vigyem,
Hisz csupán kísértetek e tusák,
Rossz vér idézi s makacs hiuság.

Mondjad Cica, mint vegyem vissza,
Mindtől, a régi, félénk, tiszta,
Suhanc epedést s mind az éjeket,
Mindtől, a reszketeg gyönyört s rekedt
Susogást s feslett játékot s vad kacagást,
Ifjuságom, mint vegyem vissza lásd,

Mint vegyem vissza teneked?

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98