Dtum
Login with Facebookk
1918 | Augusztus

Két Verlaine-vers

1. Le piano qui baise...

A zongorán az alkony tüze lángol
csókokkal illetik keskeny kezek.
Csak annyi nesz, mint könnyű szárnycsapásból...
és szállnak halkan ódon zengzetek
oly benső-tiszták, kedves-csendesek,
szobájában, mely ittas illatától.

Mi ez a dal, hogy e szegény szivet
ugy elringatja egy pillanaton?
- Te messzi dal, mond, utamba ki vet?
Mi fájhat ugy egy árva dallamon,
mely nemsoká a megnyilt ablakon
meghalni le a kis kertbe siet?

 


2. Voici des fruits...

Gyümölcsöt hoztam, virágot, lombos ágat
s a szivemet, mely csak érted ver, lüktet,
fehér kezeddel ne bántsad, ha fáradt
- Találd szépnek egyszerü életünket.

Friss reggeli szél hüti homlokom,
még rajtam a hüs hajnal harmata.
- Oh hadd, hogy lábaidnál elnyugodjon
Tünő boldogság drága bánata.

Fejem ifju melleden megpihen
még zengő benne csókod muzsikája -
Hadd aludjam - csitits el szeliden,
amig az álom szemedet lezárja.

 

Fordította Térey Sándor

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98