A németek kezdeti, jelentősnek tűnő sikerei, a brit csapatok visszaözönlése némi pánikot váltott ki Doullensben – abban a kisvárosban, ahol az antant haditanácsa tartózkodott, és ahol a francia miniszterelnök is megjelent. Állítólag Petain azt mondta volna Clemenceau-nak, Haig-re mutatva:

„Íme, egy tábornok, aki kénytelen lesz a harctéren lemondani, én pedig utána!” Ekkor zúdult be az ajtón a magabiztos Foch. A tépelődő tábornokokra kiáltott: miért nem harcolnak? Én egyfolytában harcolnék!

Foch energikus fellépése arra késztette a haditanácsban jelenlévő brit Millnert, hogy félre hívja a francia kormányfőt: nevezzék ki Foch tábornokot a szövetséges hadseregek koordinálásával. A döntés anélkül született, hogy a szövetséges kormányok jóváhagyták volna.

Foch megkapta a hadműveletek stratégiai irányításának jogkörét, majd rövidesen a franciaországi szövetséges hadseregek főparancsnoka lett.

A pánik hamar elmúlt, Foch maradt. Taylor brit történész így jellemzi: olyan karmester volt, akinek saját hangszere is van. Később Foch kinevezése remek ötletnek bizonyult. Előzőleg a tábornokok a tartalékokat a rések betömésére használták el. Foch összegyűjtötte ezeket a tartalékokat, és hiába kérte Haig vagy Petain, nem adta azokat, - hanem ellentámadásra vezette őket – sikeresen.