A teljes világháborús katonai vereség küszöbén sem lankadta a központi hatalmak hódító ambíciói. Nem képez kivételt ez alól a „leggyengébb láncszemnek” vélt Törökország sem.

A törökök a Kaukázus vidékén – a német szövetségessel is rivalizálva – már a breszt-litovszki békében grúz és örmény területeket szereztek Oroszországtól, és úgy látták, hogy a kaukázusontúli hódítások a békében megállapítotton túl is lehetségesek az orosz polgárháború és intervenció körülményei között.

Mi több, új tervként szerepelt azerbajdzsán lakosságú területek megszerzése is Oroszországtól, illetve (a háborúban semleges!) Perzsiától. A törökök déli frontjaikon, Palesztinában és Mezopotámiában sikeresen védekeztek.

A sikerek alapja azonban nem a török ellenállás megerősödése volt. A brit csapatokat a nyugati front szükségletei miatt részben kivonták, Palesztinából még a nehéztüzérséget is elszállították. Törökország haladékot kapott.

De mi lesz, ha visszajönnek a britek? Lesz-e ereje az ellenállásra az 1917-ben többször megvert török haderőnek?