A gőzmotornak nehéz vontatásra való alkalmazása egy amerikai konstruktornak, Abner Doble-nek fáradozásai nyomán olyan előnyösnek mutatkozik, hogy méltó a szakkörök figyelmére.

A kazán vagy gőzfejlesztő (generátor) függőlegesen egymás mellé helyezett 20 tagból áll. Ezek mindegyike viszont egy-egy fej- és egy-egy fenék-kamarából áll, amelyeket húsz-húsz függőleges cső köt össze. A ž hüvelyk átmérőjű csövek hidegen varrat nélküli vannak aczélból húzva. A fej- és fenékkamarákba mintegy 3/8 hüvelyknyire vannak beeresztve és autogénnel oda hegesztve. A kazán mellé csatlakozik, attól elkülönítve egy előmelegítő, amely (a rajz jobb oldalán látható) hat egyforma kamarából áll és egyenkint 16 függőleges csővel van ellátva.

A tűzálló anyagból készült tüzelőtér közvetlenül a gőzfejlesztő alatt foglal helyet, míg az előmelegítő alatt az égéstermékek elvezető csövének elhelyezése mutatkozik célszerűnek. A tápvizet egy plungeres szivattyú szállítja az előmelegítő fenékkamrába, amely egészen megtelik. A víz innen a felső kamrába, ebből pedig a gőzfejlesztő alsó kamrájába jut.

A vízfelület állandóságát egy mellékszelep biztosítja, amely oly módon működik, hogy amikor a szabályozó csöve tele van gőzzel és forró, a mellékszelep zárva van és arra kényszeríti a szivattyúból érkező vizet. hogy a visszacsapó szelepet megnyitva, a gőzfejlesztőbe behatoljon. Amint a víz felülete emelkedik, a regulátor csöve vízzel telik meg és amíg a víz hideg, a viszonylagos nagy hőváltozás a regulátor csövének összehuzódását és a mellékszelep megnyílását idézi elő, amelyen azután a vízfölösleg a táptartályba térhet vissza.

Miután a forró gázok melegük legnagyobb részét leadták a gőzfejlesztőnek, az előmelegítő felé áramlanak, ahol a lassan folyó tápvíznek átadják megmaradt hőjük nagy részét. A gőzfejlesztő minden egyes tagja 5000 font nyomásra van kipróbálva, a biztosító szelep pedig 1000 font nyomásnál való működésre van beállítva. A motor működése közben a normális nyomás 600 font egy négyzethüvelykre. A nyomást automatikus szerkezet tartja állandó mértéken.

Említettük már, hogy a gőzmotor tervezője a benzinmotor nagy hűtőfelületű radiátorát gépéhez átvette. A méhkas típusú radiátor körülbelül hatszorosát adja annak a sugárzó felületnek, ami a korábbi gőzkocsiknál alkalmazva volt. Normális haladásnál a kondenzáció tökéletes, azonban ha a sebességet hirtelen megnöveljük, vagy ha rossz úton vagy meredek lejtőn lassan haladunk, a gőz nem kondenzálódik mind és némi gőz fog a kondenzált vízzel a gép homlokán elrendezett víztartóba távozni.

Ennek a gőznek kondenzálása céljából a kondenzált vizet a tartály fenekéhez közel vezetjük be és ami gőz a tartályba jut, a vízen át bugyborékolva fog kondenzálódni. Annak biztosítására pedig, hogy kondenzálatlan gőz ne gyűlhessen össze a víztartó fedele egy nyílással van ellátva. A gyujtás elektromos szikrával történik. A szétporlasztott petroleum elégető tere különleges tűzálló anyagból készül.

A láng teljesen be van zárva a tüzelőtérbe és mivel és égés tökéletes, semmi korom sem rakódik a csöveken le. A gőzfejlesztő oly sikeresen működik a kocsinál (a 60,000 mérföldnyi próba alatt), hogy hideg vízből 1 ½ perc alatt annyi gőzt állított elő, hogy a kocsi megindulhatott. Ha azonban a víz az előző útról még némi meleget tartalmazott, akkor még egy perc sem kellett az induláshoz.